Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

sen sokat szenvedett. A szabadságharc idején az ácsi kiserdőben véres csata dúlt, több mint száz áldozata az ácsi temetőben van eltemetve. 1824-ben az Esterházyak eladták hg. Lichtenstein Alajosnak itteni birtokukat, mely később a Zichy-család kezére került. A község igen gyorsan fejlődött. A 18. század elején népességre nézve még a járás negyedik helysége volt, a század végén már első helyre került. Előmozdította fejlődését a komárom—győri vasútvonal kiépítése, majd később a Patzenhofer-féle cukorgyár felállítása. Ez időben igen sok zsidó is költözött a községbe, mert innen könnyen elérhették Komáromot és Győrt, ahol tilos volt betelepedniük. Számuk ezekben az években meghaladta a 300-at. A világháborúban résztvett 647 lakosa, akik közül 215 hősi halált halt. Emlékezetükre emelte a közönség a község legszebb terén a „Hősök Szobrát", mely Lukács Lajos szobrászművész alkotása. A mai község területe 15.396 k. hold, mely mívelési ágak szerint megoszlik: 10.760 h. szántó, 1487 h. rét, 508 h. szőlő, 830 h. legelő, 24 h. nádas és 1032 h. terméketlen terület között. Lakossága 6359 lélek, közülük 3212 férfi és 3140 nő. Nemzetiségi tekintetben tiszta magyarok. Vallás szerinti megoszlásuk: 3395 lakos r. k., 2789 ref., 44 ág. ev. és 131 izr. A 17. században a lakosság tiszta ref. vallású volt, templomuk 1644-ben épült. A róm. kat. egyház első hívei későbbi bevándorlók közül kerültek ki, akik részére Saugho pannonhalmi főapát 1751-ben alapított plébániát, templomuk 1844-ben épült. A későbbi hozzátelepülők is inkább a kat. egyház hívei voltak, úgy, hogy ma már a katolikus vallásúak vannak túlsúlyban, de a község belterületének lakói csaknem kizárólag reformátusok, kiknek első felszentelt lelkésze Nagy Pál volt. Az első anyakönyvi bejegyzések 1743-tól datálódnak. A templomot 1804-ben restaurálták. Az ácsi ref. egyházközség jelenlegi vezető lelkésze Kelemen Béla, az ő lelkiismeretes munkásságának tudható be az, hogy a hívők száma ismét emelkedő tendenciát mutat. Az izr. hitközség a 19. század elején alakult s mindinkább több hívet számlált, de később lassan elnéptelenedtek. Zsinagógája 1850 körül épült fel másodszor, az elsőt tűzvész pusztította el. A hitközség ügyeit Kemény Ármin intézi, mint elnök. Önálló anyaegyház körzeti főrabbival, idetartozik: Nagyigmánd, Kisigmánd, Bana, Csép és Tárkány a pusztákkal. Az egyház tulajdonát képezi: az imaház, paplak, kántorlak, a temető és mellette kb. 3 hold föld. A hívők foglalkozás szerint kereskedők, gazdálkodók és iparosok. Felekezeti iskolája, ami több évtizedig működött, 1921-ben megszűnt. A hitközség keretében működik a Temetkezési Egylet. Vezeti: Frankéi Jenő és Messinger Jakab, az izr. Nőegylet vezetője: Kellner Ferencné. A hitközség a szegénysorsú hívők részére szegényházat alapított. A lakosság főfoglalkozása ma is a földmüvelés és az állattenyésztés. A község belterületén 1110, külterületén 102 ház áll. A földműveléssel kapcsolatban állattenyésztése is virágzó. Két legeltető társulat van szervezve, a Bokroki tehénlegeltető társulat és a Völgyi sertéslegeltető társulat. A Bokroki tehénlegelö tulajdonosok legeltetési társulata körülbelül 70 évvel ezelőtt létesült. Elnöke: Péntek Lajos, alelnöke: Vitáris Dániel, jegyző: Tarcsy Gyula főjegyző, pénztáros: Pálfy Károly kgi. bíró. A Völgyi sertéslegelö tulajdonosok legeltetési társulata szintén 70 évvel ezelőtt létesült, tisztikara: Péntek Lajos elnök, Vitáris Dániel alelnök, Tarcsy Gyula főjegyző, mint jegyző, Pálfy Károly kgi. bíró, mint pénztáros. Uralkodó tenyésztési irány a siementhali, a Nonius és a mangalica. Állatállománya 1937-ben 1026 szarvasmarha, 1444 ló, 4512 sertés, 1490 juh. Különös említést érdemel Auspitz György jegespusztai fajsertés tenyészete. Meg kell még emlékeznünk a Concoháti gazdaságról is, amely nevét a Concóhát pataktól 520