Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

Agostyán. Kis község a Vértes alján, a tatai járásban. A község nevének első okleveles említésével 1343-ban találkozunk Anustyan, 1349-ben Abustian, Abustiam alakban. 1383-ban Poss. Abostyán az Abostyáni-család és a tatai apátság birtokában van. 1440—46-ban praedium Abostyánfwlde vagy praed. Abostyán, Tata várának ellátására rendeltetett. 1543-ban elpusztult és 1733-ig lakatlan puszta maradt. A hódoltság megszűnte után — mint Tata várának tartozékát — a kincstár foglalta le és 1727-ben III. Károly, nem vévén figyelembe az apátság birtokigényét, gróf Esterházy Józsefnek adományozta. 1733-ban a földesúr Würzburgból és Bambergből r. kat. vallású telepeseket hozatott abostyáni birtokára. 34 jobbággyal és 16 házas zsellérrel kötött szerződést 1735-ben e birtokán való megtelepedésre s az első évekre bizonyos kedvezményekkel igyekezett megkönnyíteni itteni megtelepedésüket. Később a szomszédos helységekből is költöztek ide egynéhányan. Ettől kezdve a németek elfordított néven Agostyánnak mondják a köfcség nevét, sőt a német Augustin szóhoz való hasonlatossága miatt Augustinnak is nevezik. A falu védőszentjéül szt. Ágostont választották és 1809-ben épült templomukat is az ő tiszteletére szentelték. Földesurasága mindvégig az Esterházy-család maradt, ma is van a családnak nagyobb birtoka a községben. 1899-ben a község nagy részét tűzvész pusztította el. A lakosság a mai napig megtartotta anyanyelvét, kívülük csak egész kis számban laknak más nemzetiségűek. Egyházi tekintetben r. kat. maradt a nagy többség vallása. Az agostyáni r. kat. egyház a szomódi anyaegyház filiáléja. A világháború a község 100 polgárát szólította fegyverbe, kik közül 18-an a harcmezőn hősies küzdelemben vesztették életüket. A község 1928-ban örökítette meg emléküket hősi emlékmű felállításával. A hadirokkantak száma 2. A község lakossága 614 lélekből áll, kik közül 325 férfi és 289 nő. Nemzetiség szerint 77 lakos magyar, 537 német, vallásuk r. katolikus. AJakosság fele földműves, 30%-ban iparos, 17%-ban bérmunkás, 2%-ban kereskedő és 1 %-ban tisztviselő. Házainak száma 114. Határa 1599 k. hold terjedelmű. Ez művelési ágak szerint feloszlik 620 hold szántóra, 55 hold rétre, 32 hold szőlőre, 105 hold legelőre, 709 hold erdőre, 25 hold kertre és 53 hold terméketlen területre. Az egyes birtoktestek között két középbirtok (gróf Esterházy Ferenc tulajdonában és a helybeli Legeltetési Társulat tulajdonában), négy kisbirtok s kb. 120 a törpebirtok. A község állandó piaca Tatatóváros. A kereskedelmet két szatócsüzlet, az ipart nyolc kisiparos képviseli. Vasútállomása Tatatóváros és Tóváros-kert. A Budapest—zsámbéki autóbuszjárat is tart megállóhelyet a 517