Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

Komárom vármegye szociális viszonyai. Irta: Dr. Újvári Julianna. Komárom vármegye szociális viszonyainak leírásához igen kevés adat áll rendelkezésünkre, mint ahogy általánosságban az egész Magyarországra vonatkozóan, annak bármely megyéjére, vagy vidékére vonatkozóan — eltekintve egyes részletesebben kidolgozott részektől, — sem bírunk számszerű adatokkal a népesség szociális viszonyait illetően. A szociális viszonyok adatszerű feltárásához egy külön részletes szociálstatisztikai adatfelvételre volna szükség, kiegészítve monografikus leírásokkal. Minthogy azonban ilyeneknek teljes hiányában vagyunk, itt most a következőkben inkább azokkal az intézményekkel, azaz azoknak az intézményeknek a munkájával foglalkozunk, amelyek megyénk szociális bajain segíteni, azokat kiküszöbölni, tehát szociális viszonyait javítani hivatottak. Elsősorban kell itt említenünk a Magyar Kir. Országos Közegészségügyi Intézetet, amelynek munkáját feltétlenül szociális munkának kell tekintenünk egyrészt, mert a közösség jobb egészségügyéért küzdve, már közvetve is szociális munkát végez, — hiszen a szociális bajok túlnyomó részét a rossz egészségügyi viszonyok teszik vagy idézik elő, — másrészt pedig mert munkáját általános családvédelmi rendszerben folytatván, annak keretében a szociális védelemnek nemcsak egészségügyi ágát, hanem a szociális bajok — nyomor, munkanélküliség, alkoholizmus, babona, stb. — elleni közvetlen védelmet is munkálja. A Közegészségügyi Intézet munkássága Komárom vármegyében a Tatatóvárosi egészségvédelmi körzetre, továbbá a gesztesi járásra és Komárom szabad kir. városra — amelynek egészségvédelmi körzetéhez hozzátartozik a tatai járásból is három község — terjed ki. A tatatóvárosi egészségvédelmi körzetben a munkát a járási tisztiorvos és egy védőnő, a gesztesi járásban és Komáromban pedig két helyhatósági orvos, két iskolafogorvos, két tbc. szakorvos és a járási vezetővédőnő felügyelete alatt hat kerületi védőnő látja el. Az általános embervédelem célkitűzésével munkálkodó szociálpolitika feladatsora a csecsemővédelemmel kezdődik. Tatán és Tóvároson az anya- és csecsemővédelmi munkát az Országos Stefánia Szövetség — amelynek munkájáról a későbbiekben lesz szó — látja el. Úgyszintén a gesztesi járásban is Kisbér, Ászár és Mocsa községekben, valamint Komárom városában. Ellenben a gesztesi járás többi községeiben már a Közegészségügyi Intézet tagjai foglalkoznak az embervédelmi munka ezen fontos fejezetével is. így az 1935. évben a komárommegyei zöldkeresztes fanácsadókban összesen 133 terhes jelentkezett és 597 csecsemőt és 99 kisgyermeket vittek be vizsgálatra. A szociális feladatsor, amely, mint mondtuk, a csecsemővédelemmel kezdődik, az óvódás- és iskolásgyermekek védelmével folytatódik. Az iskolaegészségügyi munkával kapcsolatban az 1934—35. tanévben a tata-tóvárosi körzetben megvizsgáltatott összesen 598 gyermek, míg a gesztesi járásban 1728, akik közül — az egészségügyi védelem által nyújtott segélyekkel most nem foglalkozva, — szociális segélyben részesült 61. A szociális viszonyoknak helyenkint súlyos voltát bizonyítja, hogy a tata-tóvárosi egészségügyi körzetben hiányos tápláltságot észleltek a vizsgálatok során 135 gyermeknél, az összesek 22.6%-ánáI; a gesztesi járásban pedig 158 esetben, tehát 9.1%-nál. Meg kell emlékeznünk itt, már a felnőttekre irányuló védelemmel kapcsolatban, a nagy népbetegség — tehát szintén szociális problémát alkotó — tuberkulózis elleni küzdelemről. A tata-tóvárosi egészségvédelmi körzet tüdőbeteggondozó intézetének tanácsadásain megjelentek az 1935. évben összesen 504