Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

1710-en. A gesztesi járásban két tüdőbeteggondozót is 'tart fenn a Közegészségügyi Intézet éspedig Komáromban és Kisbéren. Mindkettőnek igen jelentős szerepe van. A komáromi tüdőbeteggondozó látogatóinak nagy tömegét főleg a helyben lévő gyári munkásság adja, de felkeresi azt a város minden arraszoruló lakója, sőt a környező községek, Ács, Szőny, Mocsa lakói is. A kisbéri tüdőgondozó viszont a Komáromtól messze eső községeknek szolgál központul. A két gondozó 136 tanácsadásán az 1935. évben 1571 személy jelent meg. A Közegészségügyi Intézet tulajdonképpeni, azaz közvetlen szociális munkája a tata-tóvárosi körzetben a tüdőbeteggondozó keretében folyik s 1935-ben egy munkanélküli keresethez juttatásában, továbbá 639 egyénnek élelmiszersegélyben való részesítésében állt. A vármegye inségakció bizottsága is a zöldkeresztes védelmi munka útján igyekezett a szociális bajokat enyhíteni s a védőnők szociális munkájának megkönnyítésére védőnőnként 100 P összeget utalt ki az egyes körzetek számára. A gesztesi járásban folyó szociális munka során a járás három községében (Nagyigmánd, Kisbér, Dad) tejakciót szervezett az intézet az arra szoruló iskolásgyermekek részére, Komáromban és Kisbéren pedig a védőnők a társadalmi egyesületek közreműködésével jótékonycélú előadásokat rendeztettek. A másik országos intézet, amely a szociális bajok enyhítésén, illetőleg a szociális viszonyok megjavításán dolgozik, s amelynek munkássága Komárom vármegye egyes részeire is kiterjed: az Országos Stefánia Szövetség. Feladata és célja ugyan kifejezetten csak az anya- és csecsemővédelem ellátása, azonban ez is mint részletszociális munka nem különíthető el teljesen, jobban mondva nem folytatható izoláltan a szociális munka többi ágaitól. Erről tesz tanúságot az Országos Stefánia Szövetség 1934. évi jelentése is, amelynek bevezetőjében a következő sorokat találjuk: „Az elmúlt évi eredmények beható vizsgálata után arra a meggyőződésre jutottunk, hogy sok helyen igen értékes orvosegészségügyi munka ellenére sem tudtunk kellő eredményt elérni a szociális és nevelésügyi bajok és hiányok következtében. A helyes anya- és csecsemővédelmi munkát tehát csakis úgy építhetjük ki, ha a szegény-, nevelés- és egészségügyi tevékenységet szorosan egybekapcsolva, egymást támogatva és egymást kiegészítve, egységes rendszerben hajtjuk végre." Mint e sorokból kitűnik, tehát a Stefánia Szövetség is felveszi a harcot a szociális bajok egész frontján s így megyénk szociális viszonyai szempontjából igen nagy előnyt jelent, hogy a Szövetségnek itt 8 községben van védőintézete, éspedig Kisbéren, amely kiterjeszti működését Ászárra is, Kocson, amely Kömlődöt is ellátja, Komáromban, Mocsán, Tatabányán, Felsőgallára kiterjedő körzettel, Tatabánya-újtelepen, Tatabánya-Mésztelepen és Tóvároson, amelynek működése kiterjed Tata községre is. Ezeken a védőintézeteken kívül tejkonyhát tart fenn a Szövetség Kisbéren, Tatabánya-újtelepen és Tóvároson. A Stefánia Szövetség védőintézeteinek keretében a védőnők szociális munkájának ügyköre a következőkre terjedt ki: hatóságoknál eljártak, anyát vagy csecsemőt elhelyeztek, anya és csecsemője részére erkölcsi védelmet nyújtottak, anya részére foglalkozást, munkát kerestek, ügyeket más egyesületekhez áttettek, ügyeket szociális bizottságok elé terjesztettek, más különböző természetű ügyekben eljártak. Mint ezekből is láthatjuk, a védőnők a szociális munka széles körében fejtettek ki tényleges működést. A védőintézetek szociális munkája sorába tartozik még a védenceiknek nyújtott anyagi segély ügye is, megemlítjük tehát, hogy kiosztásra kerültek ruhaneműek, élelmiszerek, szülészeti vándorládák, csecsemővándorkelengyék, csecsemővándormérlegek, fűtőanyagok, pénzsegélyek, hintőpor és egyéb segélyek. Komárom vármegye szociális viszonyainak e két országos szervezet mun505