Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

töltött be. Elkeseredett véres harcok folytak itt s mikor már minden elveszett ezen a földön, még akkor is piros-fehér-zöld lobogót lengetett a szél! Komárom lelkes közönsége egyhangú lelkesedéssel szavazta meg 1848 augusztus 24-i közgyűlésén a haza védelmét szolgáló 190.000 frt-ot és a több mint 2000 főnyi önkéntes sereget, amelynek főparancsnoka Kosztolányi Móric, őrnagyai pedig gróf Esterházy Pál és Csuzy János lettek. A gyenge V. Ferdinánd (1835—1848) unokaöccse: I. Ferenc József (1848—1916) javára 1848 decemberében lemondott a trónról. A fiatal uralkodó erélyes kézzel készült elfojtani a felkelést, mire lassan a fegyverek össze-* ütközésére is sor került. Guyon ezredes a Nagyszombatnál elszenvedett veresége (1848 dec. 16.) után Komáromba húzódott vissza, Görgey pedig az osztrákok második hadteste elől egészen a Vértes-hegységig hátrált (1848 december 18.). Bábolna mellett 1848 december 28-án ütköztek meg Görgey és Windischgraetz dandárai, amely a magyarok vereségével végződött. Közben az osztrákok nemcsak megszállták a vármegye területét, hanem Komáromot és a várőrséget ostrom alá is vették. A vár bombázása március 19-től április 22-ig tartott és a vár csak a hős honvédeknek Damjanich vezetése mellett kivívott nagysallói győzelme (1849 ápr. 19.) után szabadult fek A fegyverek zaja diadalmasan verte fel az ország hangulatát. A győzelmes tavaszi hadjárat után azonban az összeroppant, megvert osztrák seregek megerősítésére orosz csapatok lepték el az országot. Paskievics herceg vezetése alatt összesen 193.000 orosz katona 584 ágyúval lépte át a magyar határb A szabadságharc eseményei most a Vág és Rába vidékére terelődtek; amikor 1849 júniusának elején Görgey ide helyezkedett seregeivel, hogy a Haynau vezetésére bízott osztrák fősereget megtámadhassa. A magyar csapatok elhelyezkedése a következő volt: Kmety hadosztálya (5700 ember, 17 ágyú) a Rába könyökénél; Pöltenberg hadteste (12.000 ember, 44 ágyú) a Rába vonalánál Győrig; a Klapka hadtest Nagymegyer körül, míg Asbóth (10.000 ember, 45 ágyú), Knézich (9800 ember, 40 ágyú) és a Nagy Sándor hadteste (9500 ember, 31 ágyú) Gyulától Semptéig helyezkedett el. Velük szemben az osztrákok így álltak fel: Schlick hadteste (22.000 ember, 60 ágyú) a Rába mindkét partján és a Sziget-közben, a Schwarzenberg, később Ramberg hadtest (15.000 ember, 48 ágyú), mint tartalék, Sopron körül, a Csórich hadtest (13.000 ember, 42 ágyú) a Csallóközben, a Wohlgemuth hadtest (13.000 ember, 60 ágyú) a Vág északi folyásánál, míg az osztrák vezetésre bízott Paniutin orosz hadosztály Nagyszombat környékén vesztegelt. Az összeütközések, sajnos, nem jártak magyar sikerrel. Vereséggel végződött a június 16-i semptei és a június 20-i peredi ütközet is, amelyhez még Kmety június 27-i veresége is járult. Nevezetes események színhelye volt Ács, Kisigmánd és Ószőny tájéka is, ahol a magyar honvédek véres csatában mérték össze erejüket a túlerővel szemben. Július 2-án, 11-én és augusztus 3-án folytak le ezek az ütközetek, ahol most sok hős honvédünk alussza örök álmát. Nevüket az ácsi honvédemlékoszlop hirdeti az utókor számára. Már csak Komárom várán lengett magyar lobogó. A fontos várat Görgey távozása után Klapka védte a Kászonyi és Aschermann hadtestekkel, valamint 310 nehéz ágyúval. Klapka július 3-án és augusztus 3-án kitört a várból. Előbb Pott dandárát szorította vissza egész Érsekújvárig, majd pedig Barco csapatait szalasztotta meg. Augusztus 6-án elfoglalta Győrt és csapatai egészen Tatáig jutottak. Klapka győzelmeit a világosi fegyverletétel (1849 aug. 13.) teljesen szétrombolta és a csapatok csüggedten húzódtak vissza Komárom sáncai mögé. Hiába szólították azonban föl a vár átadására (augusztus 18., szeptember 11.), Klapka mindannyiszor visszautasította az ajánlatot. Végre 485