Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

október 4-én, látva a kilátástalan helyzetet, átadta a várat az ellenségnek. A vár új parancsnoka Nobili altábornagy lett. Ezzel a szomorú aktussal fejeződött be a magyar szabadságharc. Abszolutizmustól a világháborúig. A szabadságharc tragikus bukása után könyörtelenül nehezedett a magyar nemzetre az önkényuralom. A vármegyében a helyhatósági igazgatás császári biztosokkal, majd pedig császári és királyi megyefőnökökkel történt. 1853-ban állapították meg Komárom vármegye új területét, amely Komárom és Esztergom megyék dunáninneni, valamint Győr megye Csiliz-köz részéből állt, míg Komárom dunántúli területét Esztergom vármegye megmaradt földjéhez csatolták. Az októberi diploma és provizórium stb. után végre ismét felvirradt Magyarország napja: a kiegyezés. Ezen a napon egymásra talált a nemzet és az uralkodó. Érdemesnek tartjuk az 1867 ápr. 25-i komárommegyei közgyűlés állásfoglalását szószerint közölni, amely a következő: „A vármegye közönsége hazafias örömmel üdvözli az ország törvényes kormányának, a felelős kormánynak s a köztörvényhatóságoknak visszaállítását, mert e kettőben együtt látja az alkotmányos szabadságnak erős biztosítékát, a jó közigazgatásnak mellőzhetetlen feltételét s az ország javára úgy törvényhozási, mint közigazgatási úton létesíthető számos nagy horderejű és üdvös intézkedésekre való képességeknek egyik főforrását. De öröme nem tökéletes, mert az az alap, melyen a célbavett nemzeti átalakulás nyugszik, t. i. az úgynevezett közös ügyekre nézve elfogadott országgyűlési javaslat, több oly elvet foglal magában, melyeknek gyakorlati alkalmazása Magyarország törvényes önállását, függetlenségét, anyagi és szellemi erejének életerős fejlesztését veszélyezteti. Hogy ez elvek alkotmányos úton, ha még lehet, a nemzet jogainak s érdekeinek megfelelően módosíttassanak: legforróbb óhajtása e vármegye közönségének s óhaja teljesítését az országgyűléstől várja. Egyébiránt pedig meg lévén győződve, hogy a törvényes kormánytól, mely a köztörvényhatóságok önkormányzatának fenntartását is feladatának vallja, törvénybe ütköző rendeletek nem érkezhetnek. Nem késik tehát a megye közönsége kijelenteni, hogy törvényes rendeltetéséhez híven, mely szerint saját kebelében a törvényeknek végrehajtására s a közigazgatásnak kezelésére van hivatva, részéről mindent megtenni kész, ami a törvények érvényének fenntartására, az alkotmánynak tökéletes visszaállítására, az alkotmáyos és felelős kormányzat rendszerének megszilárdítására vezet és a kormánynak e célra irányuló törekvéseit tehetsége szerint támogatni, törvényes rendeleteit végrehajtani s a helyhatósági igazgatás szervezetét minden ágazatban a lehetőségig célszerűen alakítani kötelességének tartja, de emellett nem feledkezhetik meg törvényes hivatásának ama másik részéről sem, melvnél fogva, mint alkotmányunk szerint a törvény őre, a törvények szentségének s a törvényhatóságok jogainak fenntartása körüli tisztében hűségesen eljárni, jövőben is mindenkor szoros kötelességének tartja." Komárom vármegyében a XIX. századtól a világháború kitöréséig főrangú családaink közül a gróf Batthyány, gróf Becker, herceg és gróf Esterházy, báró Fejérváry, gróf Hunyady, gróf Nádasdy, gróf Sándor, gróf Szluha, gróf Vigyázó és a gróf Zichy, nemeseink közül pedig Ábrahám, Áranyossy, Asztalos, Antal, Bajcsy, Balogh, Barcza, Bangya, Baranyav, Baráth, Barlanghy, Barthalos, Bathó, Beliczay, Bédy, Bende, Berecz, Bereczky, Bese, Boday, Bossányi, Both, Bozóky, Brogvány, Bugár, Búzát, Csajághy, Császár, Cseh, Csejthey, Csényi, Cséssey, Csetke, Csóka, Csongrády, Csorba, Csontos, Csuzy, 486