Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

vei visszavert támadások csak a császár halálával, illetve a császár özvegyével történt békekötés után értek véget (1058). A most említett mindkét hadjárat Esztergomból nyerte irányítását, miből következik, hogy úgy a megye területe, mint a város mozgalmas időket élt át. Endre királysága alig három évig tartott s akkor fiát: Salamont a német császár leányával nozta jegyességbe csak azért, hogy a tervbe vett házassággal annak a trónt biztosítsa és Béla herceg trónöröklését megakadályozza, a vele szemben Béla pártjára állott nemzeti mozgalom letörésére német és cseh sereget hozott az országba. A trón körül megindult háborúság Endre csata- és trónvesztésével és fogságba vetésével végződvén, a nemzet Bélát 1060. évi dec. 6-án trónra segítette. Béla királynak — ép úgy, mint szt. Istvánnak — az ősvallás visszaállítá•• sát célzó s ekkor utolsó lázadással kellett végeznie, ám alighogy azt csirájában elfojtotta, már értesülnie kellett a német császár által pártfogásba vett Salamon érdekében tervezett betörésről. Minthogy Béla nem akarta nemzetét egy újabb megpróbáltatásnak kitenni — bár közben a hadikészülődést elrendelte —, nemcsak az óhajtott béke megteremtése érdekében küldött követeket a német császárhoz, hanem a fenyegető veszély elhárítása tekintetében szükséges intézkedések megbeszélése végett híveit Dömösre gyüléseztette.

1 Itt érte a kikerülhetetlen végzet a királyt és sok hűséges emberét. A királyi trón mennyezete ugyanis leomlott és Bélát halálra sebezte. Ezzel a gyászos esettel I. Béla három éves uralkodása véget ért és Salamon német beavatkozás mellett elfoglalhatta a végzetes szerencsétlenség következtében megüresedett trónt s a béke kedvéért megegyezett Béla fiaival, hogy az ország harmadrészét, mely különben atyjuk birtoka volt, türelmükért nekik átengedi. Ezt a békét, melyet a püspökök közvetítettek, nem kísérte siker. Salamon ugyanis attól tartott, hogy a királyfiak majd ellene támadnak és különben gyengeségénél fogva hajlott a bajkeverők sugdosására s így történt, hogy Béla fiaival szemben fegyveresen lépett fel. Minthogy pedig a királyfiak is résen voltak és Salamonnal szemben sereget állítottak, a két had Mogyoródnál ütközött meg. A csata sorsa Béla fiainak kedvezett (1074). Salamon ezután külföldre menekült. Salamonról emlékezve, azt a tényt, hogy a mogyoródi csatavesztés után elhagyta Magyarországot, nem lehet elvitatni. Ezzel szemben a történetíróknak bizonyos része azt állítja, hogy Pozsonyba menekült. Ezen állítással szemben a való tényállás az, hogy sikerült elmenekülnie s német földre igyekezvén, útjában Pozsonyt is érintette, de ott — üldözött vad lévén — huzamosabb időn át nem tartózkodhatott. Ezt mi sem igazolja jobban, mint ama tény, hogy Salamon elvesztett trónjának visszaszerzése érdekében nemcsak az őt vendégül látó német császártól kért támogatást, hanem a pápától is, azonban mindkét irányú kérelme teljesítetlen maradt, amennyiben a császár hadereje más irányban volt lekötve, a pápa pedig nemcsak megtagadja a segítséget, hanem egyenesen rosszalja, hogy a császárhoz fordult. Salamon múltjából megemlítjük, hogy IV. Henrik császár később mégis teljesítette kérését és 1074 nyarának vége felé valóban betört az országba, hadával Csallóközön át el is jutott Vácig, azonban a rendkívül ínséges esztendőben vállalkozását abba kellett hagynia, mert seregének és lovainak élelmezése lehetetlenné vált.

2 Ezek után vissza kell térnünk a mogyoródi csatának a királyi széket érintő következményeire. Ekkor a nemzet I. Béla fiát, a győztes Gézát ültette a trónra (1074). Géza uralkodásának tartama igen rövid volt. 1077-ben halálozott el. Királyi mivoltában — annak dacára, hogy a béke embere volt — nehéz kérdés 1 Ekkor már a német hadak a nyugati szélen Mosonyt ostromolták. 2 Millenniumi Története. II. 100. 1. 52