Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

elé állította őt VII. Gergely pápa, aki akkor arra törekedett, hogy világi fennhatóságát az összes európai uralkodók, tehát Magyarország királya is elismerje. Géza ezt a kívánságot — annak dacára, hogy meggyőződéses keresztény volt — nem teljesítette s azzal szemben uralkodói mivoltának az egyenrangúságban megnyilatkozó elismerése érdekében a római császárok utódjához: a görög császárhoz fordult s attól kért és kapott koronát

1 és ebből a tényből látta biztosítottnak országa függetlenségét. I. Gézát a nemzet akaratából szt. László követte a trónon (1077). Tizennyolc esztendei uralkodásának első idejét Salamon keserítette meg. Ez a sorsával soha meg nem elégedő, nyughatatlan ember annak tudatában, hogy külső segítséget nem remélhet, viszont ha szt. Lászlóval álorcás módon kibékül, esetleg belviszályt támaszthat, visszatért és kegyelmet nyerve, egy ideig békében maradt ugyan, de mivel bebizonyosodott, hogy a király ellen belső bonyodalmat szít, fogságba került s abban 1083-ig volt. Ekkor kegyelmet kapott s ahelyett, hogy nyugton maradt volna, bessenyő és kun hadakat zúdított az országra. A támadókat szt. László kitűnően szervezett nemzeti seregével három helyen semmisítette meg és pedig Munkács körül, továbbá Temesben és Szolnok-Dobokában, ez utóbbi helyen a híres cserhalmi csatában.

2 Ezután Salamon eltűnik a történelemből és a szájhagyomány szerint önmagával meghasonolva, elbujdosott s mint ismeretlen remete fejezte be hányatott életét. Említettük, hogy szt. László a belső bonyodalmak szervezésén mesterkedő Salamont lelepleztetése után fogságba vetette. A történetírás során sűrűn találkozunk azzal az állítással, hogy Salamon a fogságot Visegrád várában szenvedte, még pedig a várnak alsó részén levő toronyban, amelyet jelenleg is „Salamon tornyá"-nak neveznek. Ez az állítás nem egyéb mesénél, mert Salamon bukásakor (1074) ott még nem volt vár, amennyiben Visegrád árpádkori várát tartozékaival együtt IV. Béla felesége: Mária királyné a tatárjárás után, vagyis közel nyolcvan év multával építtette. Az említett állítástól eltekintve, találkozunk olyan felfogással is, hogy amennyiben I. Bélának Dömösön királyi palotája volt, Salamon ebben szenvedett fogságot, mert ez a hely valószínűleg Visegrád határába esett, tehát a fogság helyéül ez utóbbit szerepeltetik. A most említett felfogást még az a körülmény is támogatja, hogy szt. László akkor, amikor a németek ellen hadba szállt volna, vagyis 1087-ben, Dömösön tanácskozott nagyjaival s így fel kell tételezni, hogy akkor I. Béla palotája megvolt, sőt azt is, hogy annak olyan helyiségei is voltak, amelyekben Salamon elhelyezést talált. A most említett kérdés vitatása során felmerült az a feltevés is, hogy Visegrád magaslatán és annak aljában már a rómaiak építettek erősséget és az attól fogva az Árpádokig minden időben fennmaradt. Ezt a feltevést a szláv „grád"-ból származtatják annyiban, hogy a grád szó szlávul várat jelent. Ez valóban így van s erre mutat pl. Belgrád, Novigrád, Petrográd stb. neve. Ebből ered az a feltevés, hogy az egykori római várat a szlávok is uralták és azok adták annak a Visegrád nevet. Hogyha most már elfogadjuk, hogy ez a vár — annak dacára, hogy nem bizonyítható — a honfoglaláskor s attól fogva az Árpádok korában is — esetleg romokban — megvolt, csak egy lehet bizonyos, hogy azt az erős falakkal körített tornyot, amelybe Salamont bezárták, még használható állapotban találták. Rátérve szt. László uralkodásának további ismertetésére, történelmi hiteles adatok nyomán megállapítható, hogy ezt a királyt nemes gondolkodás, erős akarat, hősi magatartás, megdönthetetlen hitbeli meggyőződés jellemezte és e kiváló tulajdonságok mellett korának messze jövőbe látó politikusa is volt. 1 Ez a korona szt. István koronájával egyesítve a magyar korona alsó része. 2 Erről emlékezik Vörösmarty „Cserhalom" c. éposza. 53