Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

E jelszavakkal szemben a vármegye-pártiak (municipalisták) azon az állásponton voltak, hogy a vármegyék az állam függetlenségének és alkotmányának egyedüli biztosítékai, a közszabadság éltető forrásai, amelyek tehát nemcsak akadályai a modern állam kiépítésének, hanem okszerűen fejlesztve, a nemzeti szabadságnak megdönthetetlen alapjai is. A harcból, amelyet a két tábor megvívott, a központi hatalom megerősítésének és függetlenítésének hívei kerültek ki győztesen és e győzelem eredménye lett a „Megyei hatóság ideiglenes gyakorlatáról" szóló 1847/48. évi XVI. tc. Ez a tc. mindenek előtt kiemeli, hogy a vármegye az alkotmány védőbástyája marad ugyan, de szerkezetének a közszabadsággal való összhangja érdekében meg kell változnia, mivégből a megyei szerkezetnek népképviseleti alapon való átalakítása végett a kormány a legközelebbi országgyűlés elé javaslatot fog tenni és addig is, amíg a végleges rendezés a törvényhozás útján megtörténik, a megyei hatóságnak utasítások adatnak. Az utasítások tervezetei közül kiemeljük, hogy a megyei önkormányzati közgyűlés képe akként rendeltetett átalakíttatni, hogy a közgyűlésen szavazati joggal bírnak továbbra is azok, akik addig is közgyűlési tagok voltak és szavazati joggal fog bírni egy-egy, a község által képviselőkül megválasztott egyén, vagyis itt már a jogkiterjesztés elvét akarta a törvény alkotója érvényesíteni. Ez a törvény a szabadságharc közbejötte és az azt követő elnyomatás miatt csupán írott betű maradt. A kiegyezés után a kormánynak elsőrendű kötelessége volt a vármegyei köztörvényhatóságok tevékenységét megindítani és ez az 1876. évi inárc. 8-án a Ház, illetőleg a főrendiháznak ugyancsak márc. 11-én hozott országos határozataival el is rendeltetett. Ezen orsz. határozatok folyományaképen az összminisztérium 1867 április 10-én rendeletet adott ki a központi hatalom és a köztörvényhatóságok közötti jogviszony szabályozásáról s abban kimondja, hogy a köztörvényhatóságok önkormányzatán kívül az ország önkormányzatának is fenn kell állania s ez utóbbinak gyakorlati feltétele a felelős kormány és annak rendelkezési joga. Kiemeli továbbá, hogy a hatósági érdekek felett a hatóság, az országos érdekek felett pedig a felelős kormány őrködik elsősorban. Három évvel később alkottatott meg „A köztörvényhatóságok rendezése" címet viselő 1870. évi XLII. tc. Mellőzzük a törvény céljának ismertetését, mert hiszen a címe maga beszél s a részletek ma már szükségtelenek is, tény azonban, hogy a törvényhatóságok legutóbbi reformjáig ez a tc. tekinthető a több mint hatvan évig folytatott gyakorlat alapvetőjének, ellenben felemlítjük az 1870. XLII. tc. indokolásából azt a határozott kijelentést, hogy „olyan törvényhatósággal (itt a régi rendszerre céloz), amely a szoros értelemben vett önkormányzat mellett egyszersmind országos érdekű dolgokkal is foglalkozik s a kormány rendeleteit végrehajtani nem köteles, jól kormányozni és a kormányzatért a felelősséget elvállalni nem lehet." Ez az indokolás a törvény 16-ik §-ának intézkedéseire vonatkozik. Ez a § korlátozza a felirati jogot és ez biztosítja a kormányrendeletek végrehajtását a törvényhatóságok esetleges ellenállásával szemben a következőképen: megengedi, hogy a vármegyék a törvény korlátai között a kormányrendelet ellen annak végrehajtása előtt az esetben, hogyha az a törvényt sérti, vagy a helyi viszonyokat hátrányosan érinti, felírhassanak, azonban ha a kormány a felhozott indokok ellenére a végrehajtást megköveteli, vagy ha a vármegyét hozott határozatának foganatosításától másodízben eltiltja, a kormányrendeletet azonnal végrehajtani köteles. Megkülönbözteti a törvény azon eseteket is, amelyekben a kormány rendelete feltétlenül végrehajtandó, továbbá azokat, amelyek 47