Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

vonatkozásban pl. az 1500-as években a Taxis-, továbbá a Paar-családok nyerték. Hasonló adományozás tárgya volt sok magyarországi helyi postamesterség is, aminek Esztergom vármegyei bizonyítéka a következő oklevél: „Mi, első Ferdinánd, Isten kedvező kegyelméből austriai császár, Magyar és Csehország e néven ötödik, Dalmát, Horvát, Tót, Halics és Ladomér országok apostoli, úgy Lombardia, Velence, Illyria stb. királya, Austria főhercege, Lotharingia, Salzburg, Steyer, Korontán és Krajna, Fel- és Al-SIézia hercege, Erdély nagyfejedelme, morvái őrgróf, Habsburg és Tirol grófja, stb. Emlékezetül adjuk ezennel jelentvén mindennek kit illet, hogy Mi kegyes tekintetbe vévén vitézlő revisnyei REVICZKY KÁROLY Esztergom vármegyei főszolgabíró és nyergesújfalusi postamester hívünk állandó hűségét és hü szolgálatait, melyeket ő az idő különbözősége és alkalom szüksége szerént Magyarországunk Szent Koronája és uralkodó felséges Házunk iránt tanúsított s kitüntetett, és miként felőle erősen hisszük, azon teljes hűségét és buzgalmát jövendőben is állhatatosan megtartja, mindezeknél fogva, mind pedig atyailag hajolván az ő a végett Felségünkhöz intézett abbéli alázatos esedezésére, miszerint az említett nyergesújfalusi postamesteri hivatalnak ő általa is, mint ezen pósta állomás mostani tulajdonosa által örök joggal olyképen leendő bírhatásához, mint azt dicső emlékezetű néhai édes atyánk: Első Ferenc austriai császár, Magyarország királya 1795-ik évi Pünkösd hó 7-ik napján 4916. szám alatt kiadott királyi kiváltságlevelénél fogva néhai tekéntetes és nagyságos slavniczai gróf Sándor Antalra ruházta, legfelsőbb királyi szolgálatunk s a közjó előmozdítása tekintetéből, kegyelmes fejedelmi jóváhagyásunkat adni és azt királyi függő pecsétes levelünkben örökíteni méltóztatnánk; az említett nyergesújfalusi postamesteri hivatalnak örök joggal olyképen leendő bírhatásához legfelsőbb jóváhagyásunkat a nevezett revisnyei Reviczky Károlynak és általa mindkét nembeli, és pedig elébb a fiú, ennek magvaszakadtával pedig leányágon levő valamennyi törvényes ivadéka s maradékainak királyi hatalmunk teljességéből és különös kegyelmünkből azon világos feltétel alatt és olyképen adtuk és engedtük, hogy a rendes heti postát ingyen, a napi postát pedig egyegy lóra harminc krajcár helyett tizenöt krajcárért vitetni és tovább szállítani tartozzék; s hogy azon postamesteri hivatalt nemcsiak ő, élte napjaiban, mindaddig, míg a nyergesújfalusi pósta-épiiletek neki birtokában lesznek, viselhesse s élvezhesse, de holta után törvényes ivadéka és maradékai is, a fiú ágon levők közül névszerént az, kinek ezen kiváltságolt postamesteri állomás osztályrészül jut, ha különben a postamesteri hivatal viselésére alkalmas és képes, a fiú ág kihaltával pedig az azon postaállomást öröklő leánynak szinte a postamesteri hivatal viselésére elegendő képesség- és tehetséggel bíró férje, de csupán úgy, hogy minden egyes örökösödés esetében az új örökös a postamesteri hivatal öröklése és szokott hit letételéért eleve alázatosan folyamodni s a postamesteri hivatalt csak az után átvenni tartozzék; miként is fennevezett Reviczky Károly iránt viseltető királyi kegyelmünk és adakozóságunk bővebb tanuságául a jelen kiváltság-levelünkben kifejtett iménti öröklési jogot a fennebbi feltételek alatt az ő fiú maradékaira, sőt leányai férjeire is mindaddig, míg közíilök valamelyik i 415