Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

e kiváltságos pósta-állomásnak birtokában lételét kimutatja, s a postamesteri hivatal viselésére való képesség- és tehetségét bebizonyítja, kiterjesztjük. — Miszerint pedig a többször nevezett Reviczky Károly, valamint más ehhez ha­sonló örökös postamesteri kiváltság levéllel felruházottak is a pósta állomások­nak mentől jobb rendezésére buzdíttassanak, kegyelmesen megengedtük azt is, hogy még azon esetre is, ha ezen kiváltságolt nyerges-újfalusi postaállomás birtokosai, a mostani szintúgy, mint jövendőbeliek, ebbeli jogukat, most, vagy jövendőben eladni s jelen kiváltságot másra átruházni s ekként a postamesteri hivatalrul lemondani szándékoznának, ezen postaállomás megvevője hozzánk, vagy utódainkhoz alázatos könyörgéssel járulván, ha egyébként a postames­teri hivatal viselésére magát alkalmas- és képesnek bebizonyítja, a postames­teri hivatalban s ezen kegyelmes kiváltság levelünk használatában a fennebbi feltételek alatt hasonlókép meghagyassák s ezen kegyelmes kiváltságunkkal szinte élhessen, bírhasson. Végre minden hiányok s innen eredhető érzékenyebb panaszok elhárítása tekintetéből a nevezett Reviczky Károly, miként az ő pos­tamesteri hivatalbéli utódjai is jelen kiváltságunk elvesztése, tehát a postames­teri hivatalnak azonnali bármely alkalmas egyénnek adományozása alatt tar­tozzék és köteleztessék postamesteri kötelességeit mindenben szigorúan s buz­gón teljesíteni, a rendes postát szintúgy, mint a rendkívüli, s a sebes postákat és gyorskocsikat, nemkülönben a póstalovakkal utazókat is, minden késedelem nélkül pontossan továbbszállítani és e végre alkalmas és jó lovakat szorgalmas és józan szolgákkal tartani. Miként is adjuk, engedjük és jóváhagyjuk ezennel, apostoli magyar királyi titkos pecsétünkkel függőleg megerősített jelen levelünk erejénél és tanúságá­nál fogva. Kelt a Mi őszintén kedvelt hívünk tekintetes és nagyságos nagyapponyi gróf Apponyi György aranykulcsosunk, valóságos belső titkos tanácsosunk, Magyarországunkon királyi udvari másod al-kancellárunk kezébül, birodalmi fő városunkban Bécsben, Austriában karácsonyhó negyedik napján, az Ur ezernyolcszáz negyvenötödik esztendejében, magyar, cseh, s. a. t. országi ural­kodásunk tizenegyedik évében. Ferdinánd. Gróf Apponyi György. Jászay Pál." Amikor ezt az Esztergom vármegyei emléket teljes terjedelmében ismer­tettük, meg kell jegyeznünk, hogy valamint annak idején a várbirtokosoknak árumegállító joguk volt és a vámjövedelmek jelentékenyen hozzájárultak az egyéb jövedelmekhez, úgy voltak olyan jövedelmi források is, amelyek ugyan­csak gyarapították a király, a kiváltságos főurak bevételeit. Az esztergomi ér­sekek és a főkáptalan is élveztek különböző jövedelmeket. így pl. amikor az érsek az esztergomi vár tulajdonosa lett, jövedelmei közé tartozott az áiumeg­állítás (vám) után szedett bevétel, nemkülönben a királyi pénzverés jövedel­méből származó részesedés, ezeken kívül a papi dézsmák, a révjogból, part­jogból származott bevételek, nemkülönben a vásártartási jogból folyó jövedel­mek is. A postahivatalok is haszonhajtó jövedelmi források közé voltak szá­míthatók, mert hiszen ha nem lettek volna ilyenek, úgy a később hercegi íangra emelkedett Taxis-, vagy a később grófi rangot nyert Paar-családok aligha kap­kodtak volna azok kizárólagos birtoka után. így érthető, hogy a különben jelentékeny földbirtokkal rendelkező és tekintélyes megyei hivatalt viselő Re­viczky Károly — aki különben bizonyára egyike volt a legjelesebb közhivatal­nokoknak — igyekezett a nyergesújfalusi postamesterséget elnyerni és azt örök joggal családja s leszármazói javára biztosítani. 416

Next

/
Thumbnails
Contents