Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

mészáros, kalapos, sapkás, takács, pék, kőfaragó és kőmíves céh is. Emlékeikből a város levéltárán kívül a városi múzeum és az ipartestület őriznek céhleveleket és céhládákat, míg a róm. kath. templomok az egykori céhzászlókat őrzik. Mi okozta az esztergomi, egykor kitűnő hírnévnek örvendő iparok hanyatlását és a mai tengődését? Először is a közlekedési eszközök szaporodása, amely miatt a közeli vidék vevői más irányból szerezték be szükségletüket; másodszor és főleg a gyáripar, de a hanyatláshoz hozzájárult a környék elszegényedése is. Meg kell említenem, hogy az esztergomi ipar virágzásához annak idején jelentékeny mértékben hozzájárultak néhai Simor János hercegprímás udvartartása, továbbá az érseki és főkáptalani uradalmak is. Simor halála után az érseki udvar és az uradalmak másként rendezkedtek be. Részint Budapest lett a bevásárlási hely, részint az érseki uradalom műhelye fedezte a házi szükségleteket; de ettől eltekintve, valóságos csapás volt nemcsak Esztergom, hanem az ország kézműves iparára is a kül- és belföldi gyáripar olcsó, de tartósság dolgában hasonlíthatatlanul silányabb termékeinek forgalomba következése is. Mezőgazdaság. Egészen bizonyos, hogy Esztergom város határa attólfogva, hogy a Kárpátok által övezett földön a mezőgazdálkodás megkezdődött, művelés alatt állott. Ebből a bizonyosságból következtethető a mai állapot is, t. i., hogy a határ négy fő mezőgazdasági ágnak ad létet és pedig a gabona stb. termelésnek, a szőlőkultúrának, az erdőművelésnek és az állattenyésztésnek. A határ sík része ott, ahol nem vizenyős, a gabona, kapás- és mesterséges takarmányneműek termelésének kedvez, ez azonban sem a múltban nem volt, sem napjainkban nem elégséges arra, hogy az őrtermeléssel foglalkozó elem szükségletét kielégítse, de mindenesetre pótolja és így főként a szőlőkultúra tekinthető olyannak, amely jelentős kisegítője a földművelő osztály igényeinek. A szőlőmüvelés Esztergomban igen régi eredetű. A rómaiak (Kr. u. 9—370) már foglalkoztak itt a szőlőkultúrával, amit különösen egy sírleletünk (ispitahegyi Szaller-féle szőlőben talált római sírkő)

1 bizonyít s egyébként a történelem is támogat. Esztergom szőlőkultúrája addig, amíg a Phylloxerapusztítás a mult század nyolcvanas éveiben be nem következett, teljes egészében a várost környező dombokon és hegyi részeken folyt, attólfogva pedig a homoki síkra került, míg az előbbi termőhelyek kopárrá váltak. Az esztergomi hegyi borok annak idején híresek voltak. Az uralkodó szőlőfajta a kadarka volt és azt messze földön keresték, mert voltak olyan termőhelyek, amelyeknek bora vetélkedett a budai híres vörös borokkal. A kadarka-szőlő fenntartását két okból kellett elejteni és pedig először azért, mert a homoki művelés alatt abból a régi hegyi bor minőségét nem lehetett elérni, másrészt mivel a hegyi szőlők pusztulása után az országban létesült homoki telepítéseken a kadarka szintén nem ütötte meg a mértéket és a fogyasztóközönség időközben a fehér borokhoz szokott. Így foglalták el az esztergomi homokokat a fehér szőlőfajták s ezek között uralkodó fajta lett a riesling. Annak idején a kadarka mellett előszeretettel művelték Esztergomban a szintén kitűnő vörös bort adó rácfekete nevű szőlőfajtát is, de e kettő mellett a fehér fajtákból kitűnő bort nyertek a budai fehér, a fehér mézes, a fehér gohér, a sárfehér és a slankamenka fajtákból is, sőt a különösen déli fekvésű, jól védett meleg oldalakon a korai Margit1 Található az érseki palota udvarán levő kőemlékek között. Dombormű, ábrázol egy római harcos férfit, tőle balra egy nőt s kettőjük között egy fiúcskát, aki kezeiben serleget tárt A képet szölőkoszorú övezi. 407