Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

raknak is és ugyanezen vidékek lakossága a helybeli Brenner, Kollár (később Brunner), Jedlicska, Bruckner, Leitgeb, Vörös, Bargel és Paulovits-féle üzletekben szerezte be a gyarmatáru és minden egyéb szükségletét, nem is említve a vászon, kanavászon, posztó és norinbergi üzleteket, amelyek között kitűnően ment egykor Brutsy Gyula díszmű és norinbergi, Braunsteiner, Schwach, Mihalik, Scheiber, Popper és Leier, Fleischmann Ignác, Berger stb. textilkereskedőknek és kitűnően ment a Frey, a Marosi, a Bargel-féle vaskereskedéseknek. Jól jövedelmezők voltak egykor a Brunner, Reusz, Lindtner, Oblat és és Zwillinger-féle lisztkereskedések. Virágzó borkereskedése volt Lőwi Lajosnak. Kitűnő borüzleteket bonyolított le a Borászati Egyesület. Nos, és amikor a hercegprimási udvar aranykorát élte, vájjon a Fürdő-, a Magyar Király- és a Szerecsen-szállók bérlőinek nem ment kitűnően? Azután: megéltek szépen egymás mellett a Magyary és a Weisz-féle kályhagyárak fazekastermékeíkkel együtt. Mit mondjunk a Heischmann-féle szappangyárról, amely amellett, hogy állandó keresetet nyújtott sok-sok esztergomi munkásnak és munkásnőnek, nemcsak Esztergom és nemcsak a közeli és távoli vidék igényeit elégítette ki, hanem Szerbiának is majdnem kizárólagos szállítója volt? Nem lehet elmellőzni e sorozatból az Oltósy Pál és fiai bot- és szipkagyárat, amely ha később ketté is vált, oly jól prosperált, hogy készítményeit Olasz-, Osztrák- és Németországon kívül Anglia is vásárolta! Voltak kitűnő téglagyárak is. Kettő — a prímási és az Eggenhoffer-féle nagy, a Stern Márkus-féle kisebb üzemmel dolgozott. Nem hagyható említés nélkül az egykori Eggenhoffer-féle hajóácstelep sem. Ez nagyszámú faragó-fúró mesterembernek adott állandó munkát és jó keresetet. Nos, azután igazán szépen virágzottak az Eggenhoffer, később Komáromy, Tiefenthal és Leimdörfer-féle épületfa és deszkaáru kereskedések is. Kitűnő kocsigyártó üzemek voltak a Reitter, Mann, Fritz és a Homor-féle műhelyek is. A vasipart a prímási vasgyáron kívül a Knorr és a Tyll-féle üzemek képviselték. Az eternitpalának alkalmazása után a fedőlemezeket rögzítő szegek gyártására berendezkedett Mayer-féle bádogos üzem szintén a legjobbak közé tartozott. A műasztalos ipar valóságos művészekkel bírt Waldvogel József, Neumaier János és Kovács Albert régi, híres iparosokban. A szíj- és szerszámgyártó iparban Krechnyák Ferenc vezetett s azt váltotta fel a Kishonti cég. Szóval Esztergom kereskedelmi élete és iparűzése határozott alapot adott ahhoz, hogy a város modern fejlődése biztosítva legyen. Nem volna teljes ez a felsorolás, hogyha tovább nem ismertetnénk. Lássuk csak pl. a nyomdaipart. Itt a Buzárovits-féle könyv- és lapkiadó cég vezetett. Ez látta el a nagy egyházmegye nyomdai szükségletét és ez tartott fenn kitűnően vezetett könyv- és írószerkereskedést is. Nyomban utána következett a Laiszky-féle nyomda egy hőslelkü, csodálatos szorgalmú, sok családdal megáldott asszony vezetése alatt. Nyomdája volt Gerenday Józsefnek is. Ugy az előbbi, mint az utóbbi egyúttal községi nyomtatványok készítésével, könyvkiadással, helyi újságok kiadásával és nyomásával is foglalkozott. A város területén két szeszgyár is működött. Az egyik a kenyérmezőmajori Megyeryféle nagyüzem, a másik a Brutsy-féle kisebb üzem. A likőrgyárról is emlékeznünk kell. Ez a ma is fennálló Schrank Béla és Ödön-féle gyár. Eltekintve a különféle kisebb iparoktól, mellesleg megjegyezzük, hogy Esztergomban virágzott a kádáripar is. Esztergom és annak vidéke tudvalevőleg neszmélyi borvidék néven szerepel a hazai borvidékek között és így csak természetes, hogy a boredény készítéshez a majdnem mindenkori jó termések kitűnő kereseti alkalmat nyújtottak mindaddig, amíg a hazai hordógyárak versenyt nem támasztottak. Ettőlfogva az esztergomi hordóipar mindinkább hanyatlott. Esztergomnak jelentékeny kőfaragó ipara is volt. Nemcsak azért, mert a 405