Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

iparnak nem nyújtanak úgyszólván semmit s végül, amikor a bizonytalan jövő elriasztja a magántőkét a vállalkozástól, manapság nehéz alkotni, holott láthattuk a múltban, hogy amíg béke honolt a Monarchiában, a városok fejlődtek, gazdagodtak és a városias fejlődés biztosítékai éppen a vállalatok s az ipar és kereskedelem voltak. Valamint az ipar múltja a mögöttünk elvonult messze századokban gyökerezik, úgy a kereskedelem története is igen régi forrásokban jelentkezik. E tekintetben azt mondhatjuk, hogy amióta a valódi ember, a homo sapiens, megjelent, vele tartott 'a kereskedelem kifejlődése is, hiszen az ismeretlen földrészek kutatói már megállapítják, hogy a kezdetleges műveltségű népek is kereskednek. Igaz, hogy azok értékmérő anyaggal nem rendelkeznek, de mert különböző dolgaikat cserélik ki, ez a csere már üzlet, vagyis kereskedelem. Nem célunk a kereskedelem történetét a kezdeti időktől napjainkig ismertetni, mert ez az anyag oly terjedelmes, hogy számtalan vaskos kötetben sem volna kimeríthető, csak felemlítjük, hogy a kereskedelem az ó-kortól fogva folyton fejlődött s minél inkább közeledtek egymáshoz az egyes földrészek lakói és mennél jobban mutatkoztak a közlekedés lehetőségei, annál jobban erősödött. Hogyha most már Esztergomról emlékezünk, utalnunk kell e város a történelmi múltjából eredő megállapításokra, amelyekből világos, hogy Esztergom a kelet-nyugat között igen régi kereskedelmi világkapcsolat útjába esett, tehát ha csupán a római uralom idejéből emlékezünk, már bizonyos, hogy ez a város nemcsak átmeneti szereppel bírt, hanem kereskedelmi központtá és valóságos lerakodóhellyé is vált. így kellett lenni ennek, különösen akkor, hogyha tudjuk, hogy ott, ahol vár volt, a vár birtokosának árumegállító joga (vámszedés) is volt, már pedig, ahol ilyen jogot gyakoroltak, ott igen fejlett országúti és esetleg ezzel kapcsolatos víziúti kereskedelemnek is kellett lenni. Arról, hogy a rómaiak uralma alatt Esztergom (Solva) mily terjedelmű lehetett s hogy kelet-nyugat kereskedelme országúton és vízen a vár alatt bonyolíttatott le, már emlékeztünk. Annyi bizonyos, hogy amennyiben az Árpádok alatt IV. Béláig aránylag nyugodt idők voltak, a hazai kereskedelem virágkorát élte és később az Anjouk és Mátyás király uralkodása idejében újból felvirágzott. Nagyon természetes, hogy a kereskedelem központjai a városok voltak s így különösen Esztergom sem volt kivétel. Mátyástól fogva a kereskedelem a folytonos zavarok, hadi vállalkozások, torzsalkodások, török hódoltság és Ausztria elnyomó politikája következtében veszített jelentőségéből és a városok, közöttük természetesen Esztergom is, sokat szenvedtek és lendületük csak az 1800-as évek közepétől volt észlelhető. Annak okait, hogy Esztergom a világkereskedelmi viszonylatból miért kapcsolódott ki, más helyütt már felsoroltuk, viszont meg kell említenünk, hogy amikor már ismét bekapcsolódhatott volna, bekövetkezett a trianoni átok, amely hogyha még sokáig tart, e városban iparról és kereskedelemről alig beszélhetünk! Ipar és kereskedelem. Bizony-bizony Esztergom is ott volna ma is, hogyha vállalatai, ipara és kereskedelme nem lettek volna, ahol a XIX. század első felében volt. A fejlődés tekintetében sokat jelentett Esztergom iparűzése. Ne felejtsük el, hogy 1914 előtt a Jókai-utca egész hosszát minden héten egyszer teijesen elfoglalták a helybeli vásározó csizmadiák, a magyar szabók és a Bottyán-utcát az egyéb ipari foglalkozásúak. Ezek vevői jó 80%-ban a túlsó oldalról, a párkányi járásból, továbbá Hont és Bars megyékből kerültek ki. Ugyanezen vásárlóközönség volt a fentartója a Bayer, a Farkas és a Matus-féle kékfestő gyá404