Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

1936. októberétől Molnár Gyula. Az egyházközséghez tartozik az egész megye területe s az itt élő evangélikusok két központ körül csoportosulnak (Esztergom és Dorog). Az egyházközség esztergomi világi elnöke: v. Csanády László, helyettes elnöke: v. Bartha Pongrác Ede tábornok, a vitézi szék kapitánya. Dorogon világi elnök: Rogrün Jenő, helyettes elnök: Remenyik Ernő. Az egyházközség oratóriummal rendelkezik. Híveinek száma elszórtan az egész megye területén 450 lélek. Görögkeleti magyar egyházközség. A Magyar Nemzeti Orthodox (gör. kel.) egyházközség Esztergomban 1937. évi szeptember hó 4-én alakult meg. Az új egyházközség elnevezése: Legszentebb Szentháromságról nevezett egyházközség. Az új egyházközség gondnoka Kulauzov Márton és kai vezetője Klimanov Alexej, lelkésze pedig Razuj testvér. Izraelita hitközség. Esztergom Magyarország legrégibb zsidó hitközsége. Az első zsidó települők szláv és német területekről még a honfoglalás előtt származtak ide, a honfoglaláskor a magyarokkal bejött kazár zsidók csatlakoztak a régiekhez és megvetették a szervezett közösség alapjait. Hitéletük olyan gyorsan erősödött meg, hogy 1050-ben már szabályszerűen működő vezetőségük volt, rendes imaházuk és pénztáruk a szegények és betegek támogatására. A hitközség tagjai külön városrészben laktak, a magyar zsidógettó tehát szintén itt bontakozott ki legelőször. Hitéleti fejlődése az első két században kedvezőbb lehetett, mint a gazdasági fejlődés, mert a XIII. század elején állandó rituális fürdője, ami a zsidóélet egyik legfontosabb intézménye, nem volt még és tagjai rituális célokra is az itteni meleg-forrásokat használták. Temetőjüket I. Károly királynak 1326-ban Esztergom városához intézett adománylevele említi először. Legrégibb multjárój ezeken az adatokon kívül még csak azokat ismerjük, amelyeket A zsidók története Magyarországon c. müvében dr. Kohn Sámuel közölt. Valószínű, hogy szervezetlenségének kezdetlegessége elég sokáig tartott és rabbija sem volt még az első századokban, talán azért, mert a kazárszármazású zsidók nem foglalkoztak a talmudikus tudományokkal és a máshonnan származó zsidók kihaMak, vagy beolvadtak a kazárokba. Besz-din-je (törvényszéke) azonban már a XI. században volt, de ez is csak alkalomszerűen működhetett, akkor éppen, mikor az elnöklésre, az ügyek kivizsgálására és a döntés megfogalmazására alkalmas tudós vetődött a városba. Ennek egyik döntéséről a külföldi responsumirodalom is tesz említést egy érdekes esettel kapcsolatosan. — Kalonymos ben Sábtái Rómában élő hírneves zsidó tudós, aki sokat utazott, 1050 körül Magyarországon is járt. Egykorú okiratok szerint Esztergomban tartózkodott, mikor két régensburgi kereskedő érkezett oda Russziából, vagyis Gácsországból. Az idegen zsidókat baleset érte az országúton és már csak a szombat beköszöntése után érkezhettek be a községbe. A község zsidó lakói a szombat megszegése miatt Bész-din elé állították őket. K. mint ezen ad hoc bíróság elnöke, hosszabb böjtölésre és pénzbírságra ítélte az elkésett utasokat. K. úgy látta, hogy a magyar zsidók közt erősen meglazult a vallásos fegyelem és ezért ítélt olyan szigorúan. K.-nak erről a magyarországi szerepléséről fenmaradt egy 1230 táján írott római zsidó kézirat, amelynek Czidkijó ben Ábrahám ha-rofe a közlője. A hitközség állandóan fejlődött, amit az első századokban a királyi udvartartásnak, később a káptalan védelmének köszönhetett és bizonyára annak a körülménynek is, hogy a város a használható és a külföldi forgalmat is lebonyolító útvonal gócpontja volt és az átkelésre alkalmas komppal rendelkezett, úgy, hogy a Lengyelországba és onnan visszatérő zsidók rendszerint itt szálltak meg és sokan itt is maradtak. A XVI. század elején már 800 tagja volt a hitközségnek, jóllehet, hogy a város sokat vesztett már régi fontosságából. 1526-ig semmisem zavarta fejlődését, de ekkor olyan katasztrófa érte, amely megsem,389