Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

tudvalevő, hogy a régmúltban épen az egyház volt az a gondos tényező, amely iskolákat állított és azoknak fentartását vállalván, egyúttal a felügyeletet is gyakorolta. így jutunk el annak megállapításához, hogy az egyház a saját felügyeleti jogkörében vizsgáltatta az iskolákat és kiküldöttjeinek észleleteit írásba foglalva, megőriztette. Az ilyen vizsgálatokról készült írásokat nevezzük egyházlátogatási jegyzőkönyveknek és e jegyzőkönyvek az egykori állapotoknak olyan tükörképei, amelyeknek hitelessége kétségtelen. Megtaláljuk ezekben a jegyzőkönyvekben mindazon fontos adatokat, amelyek a lakott helyek viszonyaira nézve tájékoztatnak. Be van ezekbe vezetve a plébánia állapota, a lelkész minősítése, ellátásának mikéntje, javadalmainak felsorolása, hasonlóképen megismerjük belőle az iskola állapotát, a tanító kilétét, a község lakosainak lélekszámát, stb., stb. Amikor tehát Esztergom városnak a török hódoltság utáni népoktatását nagy körvonalakban napjainkig ismertetjük, jelezzük, hogy az arra vonatkozó adatok általában s mindaddig az egyházlátogatási jegyzőkönyvek adatai, ameddig oda nem jutunk, hogy más forrásokból merítsünk. Esztergomban 1683 után már volt népiskola s annak mesterét (rectorát) Lendvai Lászlónak hívták. E férfiú vezette a magyar iskolát, amely mellett, minthogy németajkú lakosok is voltak, — különállóan — egy német iskola is működött. Fel kell tételeznünk, hogy a magyar iskola az utóbbinál nagyobb tekintélynek örvendett, mert annak vezetője „rector scholae" néven említtetik, míg a német tanító egyszerűen „praceptor" már azért is, mert az előbbivel szemben alárendeltségi viszonya volt, amennyiben annak házában nyert lakást és tartozott segítségére lenni az énekben és a zenében is, egyébként pedig a sekrestyési teendők szintén terhelték. Mindkét tanítót a város tartotta s azokat szerződés kötötte. Minhogy más szerződésről nem tudunk, meg kell állapítanunk, hogy a tanítók alkalmazására nézve azok a szerződések Esztergomban a legelsők, amelyeknek anyagi tartalmáról a következőkben emlékezünk: a) német tanító: javadalma 3 akó bor, 1/2 mázsa marhahús és évi 10 forint készpénz; b) magyar tanító és kántor: javadalma 12 komáromi mérő gabona, két szekér fa, négy akó ser, három akó bor, két mázsa marhahús, ötven font só, 50 forint készpénz, a tanításért minden gyermek után havi 25 dénár, temetésért alkalomszerűleg 15 dénár és halotti, virrasztó éneklésért esetenként 1 forint. A legközelebbi iskolarectorról, akit Karsai Ferencnek hívtak, feljegyeztetett, hogy négy gimn. osztályt végzett, ami akkor jelentős képzettségnek számított. Karsai alatt 1732-ben 40 gyermek tanult. Karsai után Makai Laurentius lett a rector s javára a tanítói javadalom is emelkedett, mert ekkor már földhasználat is járt, fizetése 1756-ban 25 frt-tal javíttatott és a természetben adott járandóság 14 pozsonyi mérővel, illetőleg 9 akó borral emelkedett. Míg a legelső német tanító neve ismeretlen maradt, addig a Makaival együtt működött tanító neve már ismeretes. Haász Andrásnak hívták. Ennek is magasabb javadalmazása volt már. Nevezetesen 12 szapu gabona, 10 akó bor, 62 frt. évi fizetés, tavábbá az alája járó gyermekek után hetenként két és fél dénár. Az 1701 évi főesperesi jegyzőkönyv szerint Érsek-Vízivárosnak szintén volt iskolája s annak vezetőjét, ki egyúttal kántor is volt, Miklós Mártonnak hívták. Volt már iskolája ekkor Szenttamásnak és Szentgyörgymezőnek is. Az utóbbi helyen a tanító Berényi Mihály volt. 1755-ben Érsek-Vízivárosban Ziwecki Mátyás tanít s erre a hat gimn. osztályt végzett tanítóra hárulnak a sekrestyési és a harangozói kötelességek is... ,366