Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

A tanügy generális reformjától kezdve Esztergomban 1777-ben már négy tanítót találunk, négy teremben folyik a tanítás és a tanerők között a Szent Ferenc-rend tagjai is tevékenykednek. Ettőlfogva olyan arányban, ahogy a lakosság szaporodik, emelkedik a tanszemélyzet száma és javulnak az iskolai viszonyok is. A szabadságharc után az osztrák uralom az akkor már teljesen magyar iskolákba bevezeti a német nyelvi tanítást is, melynek azonban nincs eredménye, mert az esztergomi magyar gyermek nem akar azzal megbarátkozni, s amint kilép az iskolából, mindjárt felejt. 1853-ban Scitovszky János hercegprímás emeltet három fiú- és két leányosztályt magában foglaló elemi iskolát Esztergomban és 1857-ben rövid társadalmi mozgalom eredményeként felállítja a város kétosztályú, akkoriban reáliskolának megfelelő típusú ipariskolát. A inult század végén Esztergom város területén a következő iskolaépületek álltak: a) a városház tornyos épületében a hat osztályúra fejlesztett elemi leányiskola, b) a városház Deák-utcai oldalépületében a szintén hat osztályú fiú elemi, c) a Kossuth-utcán ugyancsak egy hat osztályú fiú elemi, d) a szenttamási és ej a szentgyörgymezei kerületekben 1—1 hat oszályos elemi fiú iskola. Ezeket az iskolákat a város tartja fenn és azok községi jellegűek. Az ugyanazon időben fenállott felekezeti iskolák, melyek jelenleg is működnek, a következők: 1. a Kossuth-utcán a Szt. Anna zárda hat elemis fiú- és leányiskolája, 2. a vízivárosi kerületben az érseki palota szomszédságában 1 hatosztályú fiúiskola, amely egyúttal az érseki tanítóképző gyakorló iskolája is, 3. a szatmári irgalmas nővérek vezetése alatt álló Ferenc József-uti hatosztályos elemi és polgári leányiskola, 4. az ugyancsak a szatmáriak által vezetett Szentgyörgymező kerületi hatosztályos érseki elemi leányiskola s végül 5. a szenttamási kerületben levő izr. felekezeti vegyes elemi iskola, 6. a város határában a Megyery-féle birtokon szintén van egy hatosztályos vegyes elemi (tanyai) iskola, amely községi jellegű. A fenti összesítésből látható, hogy úgy a város, mint a hercegprímás vállvetve arra törekedtek, hogy Esztergom népoktatását fejlesszék. Az is cél volt, hogy az oktatást minden iskolában arra termett, kipróbált és kiváló képességű tanítók biztosítsák. A mult század utolsó negyedében e* tanerők közül teljes elismerés kísérte a rég elnyugodott Hübschl Sándor, Hulényi Péter, Major János, Klinda Rezső, Halmai (Hromoda) János és Szöllősy János tevékenységét a belvárosban, Fekete Györgyét a vízivárosi, Litsauer Sándorét a szenttamási, Hagara Antal és Miklósi Józsefét a szentgyörgymezei kerületekben. Ezeket a jeles tanerőket a következők követték: Szölgyémy Gyula, Neményi Károly, f Hollósi Károly, Burány Ferenc, Szoleczky János, Bárdos József, Vitái István, f Klinda Irma, f Miedler Rezsőné sz. Gosztayer Berta, Schrott Amál és Kecskés Ilona. Mértföldmutatói ezek a nevek a mult század utolsó évtizedeiben s részben a világháború kitöréséig folytatott nemzetnevelő, lelkeket nemesítő, a magyar géniusz útmutatását követő magyaros iránynak és alapvetői annak a korszerű haladásnak, melynek jegyében Esztergom népoktatásügye a kultúrát fejleszteni törekszik. Amikor a népnevelés esztergomi jeleseiről emlékezünk, elemi kötelességünknek ismerjük ideiktatni dr. Fehér Gyulának, Esztergom egykori jeles pedagógus plébánosának, aki jelenleg az esztergomi székesfőkáptalannak praelátus kanonokja és nagyprépostja, érdemeit. Ez a férfiú a mult század kilencvenes éveinek elején vette gondjaiba Esztergom népoktatásügyét. A város közönsége ugyanis őt kérte fel az elemi iskolák igazgatására. A hatóság eladdig igen lazán kezelte a tankötelezettség végrehajtását és emiatt a gyermekeknek jó 30%-a iskolakerülő volt. Dr. Fehér Gyula okkal-móddal ke,367