Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

szobája volt. Bizonyára tanítómesterénél, Vitéz Jánosnál Esztergomban látta a király a mintát.

1 Lubenau említett útleírásában a kápolnától északnyugatra állott épület folyosóján is említ két képet. Egyiknek felirata volt: „Omnia vanitas", a másiké: „Sic transit glória mundi". Az épületrész az alapfalakig elpusztult. Ma az 1687-ben épült kaszárnya •— jelenleg a bazilikai alkalmazottak lakása — áll az alapfalakon." Amikor az esztergomi várban megkezdett ásatásoknak eredményeiről e két érdekfeszítő ismertetés közlésével beszámoltunk, felemlítjük, hogy a kutató munka azóta lankadatlanul folyik és kiterjed a várfensíknak mindama területére, amelyet a főszékesegyház hatalmas épülete el nem foglal. Az ásatások további folyamán 1936 őszéig az északi oldalon a régi várszerkezetnek földdel és törmelékkel eltakart részei tárattak fel és különös meglepetésképpen teljes egészében kibontakozott a mostani feljáró kocsiút baloldalán egy hatalmas és teljesen ép bástya, amelynek létéről senki sem tudott már. Ennek a bástyának az északkeleti bástyával kapcsolatos várfalait nem az ostromok rejtették el. Ez a bástya és a várfalak úgy kerültek föld alá, hogy a mostani bazilika alapépítéséből kikerült földet és törmelékanyagot nem hordták le a várból, hanem a falszélekről öntötték le a mélybe s így történt, hogy az óriási anyag a falak köré és fölé került. A napfényre került várfal és bástya ezidőszerint rendkívül hozzájárulnak az ősi vár régi alakjának részben való ismertetéséhez. Itt említjük meg, hogy a magyar királyi kormány néhai vitéz Gömbös Gyula volt miniszterelnök helyszíni tájékozódása nyomán 1936 tavaszán elhatározta, hogy az esztergomi ásatásokat a végbefejezésig államköltségen végezteti és III. Béla egykori palotáját annak eredeti helyén régi mivoltában felépítteti. A munkálatnak 1938 első felére kell elkészülnie azért, hogy Szent István halálának kilencszázéves fordulója alkalmakor a régi magyar dicsőségnek maradandó tanújele legyen. Végül megemlítjük, hogy a mult feltárását kezdeményező és a kutatásban fáradhatatlan tudós, dr. Lepold Antal praelátus-kanonok az egész ásatás történetét és eredményeit igen terjedelmes műben fogja ismertetni és a mű 1938-ban fog megjelenni. Esztergom, az iskolaváros. Egyházi felső-, közép-, nép- és szakoktatás. Amint e fejezet címéből látható, arra törekszünk, hogy az esztergomi iskolákat illetőleg megkülönböztetést tegyünk azok rendeltetése tekintetében és betartsuk azt a sorrendet, amely legelső helyre teszi a felsőbb (Esztergomban egyházi) oktatási intézetet, majd a közép-, azután a nép- és végül a szakiskolákat. E sorrend szerint Esztergomban első a Szt. István nevét viselő papnevelő intézet, melynek kezdeti őse a XIII. század utolsó negyedében jelentkezik. Ez a tény onnan állapítható meg, hogy IV. László kolostorbővítésre az Ágoston-rendi szerzeteseknek telket adományozott s ezek III. Endrétől ezen adományozás megerősítését kérvén, ez a kérelem 1290-ben azzal a feltétellel teljesíttetett, hogy a kolostor hittudományi és világi iskolát tartson fenn.

2 Elte1 Csánky Dezső: Mátyás király udvara, Századok, 1886. évf. 2 Némely forrás azt állítja, hogy a telek örményeké volt, holott azok Esztergomba szintén a XIII. században költöztek és telepüket a tatárjárásig bírták. — A telep neve Örményfalva, Ermin, Armenia néven szerepelt. ,358