Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

magát kifejezni, mint irodalmi művekben. Szimbolikus nyelve bámulatosan fejlett és egész világnézetének kifejezésére alkalmas. Esztergomban nemcsak templomi festményeket találunk, hanem lakószobák képeit is. A „concordantia veteris et novi testamenti", az üdvösség történelme ó- és újszövetségi képein kívül a természeti, erkölcsi és tudományos szimbolikának majdnem összes motívumaival találkozunk, ha nem is mindig teljesen konzervált képekben, hanem sokszor csak töredékekben, amelyek azonban az egészről eléggé tanúskodnak. Az esztergomi ásatások képanyaga tehát valósággal hézagpótló magyar kultúrtörténelmi anyag, mert eddig ismeretlen témakörben is bizonyítja a magyarság együttélését a középkori gondolatvilággal. Az a csodálatosan egységes gondolatépület, amely a firenzei dóm campaniléjén plasztikusan, a firenzei S. Maria Novella spanyol kápolnájának Trionfó di S. Tommaso képcsoportjában festőileg, Dante Divina Commediájában irodalmilag kifejezésre jut, egyes részletekben magyar kiadásban megtalálható az Esztergomban kiásott emlékek festői díszében. Megtaláljuk az ó- és újszövetség történetének egymásrautalását a királyi udvari kápolnában, a kereszténység hőseinek, a szenteknek ábrázolását és a nemzeti hősi kultuszt; a természet (növények, állatok, égi testek, idő, stb.), az erkölcsi és tudományos fogalmak (erények, hét szabad művészet) szimbolikáját. Az ikonográfia figurális ábrázolások jelentésének magyarázatával foglalkozik. Tisztán ornamentális díszek nem tartoznak kutatásai körébe, kivéve, ha azoknak esetleg szimbolikus értelmük van. Esztergomi festett ornamenseink közül megemlítjük XII. századi márványutánzatot, a szvasztikakereszt motívumát, a barna alapon fehérrel képzett inda- és levéldíszt a kápolna külső falán, amelynek korhatározója egy függőlegesen beillesztett epigrafikus felirat: Ex Liberalititáte Joannis Vitéz Prim. H. Azonkívül a kápolna belsejében a XV. századi geometrikus vonaldíszt és függönymezőt. Mellette a falba karcolt évszám: 1471. Esetleg a Bakócz-kápolna korából valók a boltozatos folyosók reneszánsz-váza, bőségszarú-, puttó-, rozettadísze, az erények szobájának falfrizei és kapuornamensei, amelyek egyes részletekben egyeznek a Bakócz-kápolna faragott motívumaival. Elég megbízható tanúság a XVI. század eleje mellett Bakócz Tamás és Szathmáry György prímások faragott címerei, amelyek a törmelékből előkerültek. A kápolna szentélyének egyik jellegzetes szegélyornamense a szentélyfalak körül futó festett épület. Ennek határozottan szimbolikus értelme van. Jelenti a „coelestis urbs Jerusalem"-et, a menyországot. Faragott díszeink közül a kutya a hűséget, a béka az igaz hívőt; két fegyveres harca az egyik oszlopfejen a jó és rossz küzdelmét, a „psychomachia"-t érzékelteti. Ilyen motívum hangolta az imádkozót az egyházi karima első fohászához: „Deus in adiutorium ineum intende!" Két férfi fej a kápolna két oszlopfején valószínűleg az építtető királyt és az ifjabb királyt, vagy az akkori prímást örökíti meg, III. Béla királyt és Imre fiát, vagy Jób érseket, akivel Béla az esztergomi középkori bazilika díszkapuján is együtt szerepel. Leleteink között legrégibb falfestményünk a királyi palota első emeleti kapujának ívinezejében „in situ" megmaradt királykép, 77 cm magas, 150 cm széles térdkép. XV. századi átfestése előtt erős bekarcolásokat tettek rajta, hogy az új festékréteg jól tartson. Az utóbbi festékréteget sikerült levenni. Eredeti festésének korát rongáltsága miatt igen nehéz meghatározni. Sötétszürke páncélingben, vörös palástba öltözött király. Balkezében jogar, fején aranyos korona. Nimbuszt nem visel, tehát Szent Istvánra, vagy Szent Lászlóra nem gondolhatunk. Alig lehet más király, mint az építő III. Béla. Arca nem látható, mert annak helyén a kő törött. A kápolna kapu 141 cm széles és 75 cm magas ívinezejében zöldeskék ,352