Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

alapon sárga trónszéken ülő nőt, mellette ugyancsak ülve másik kisebb nőt, ez utóbbi térdén gyermeket, a szék körül lebegő angyalokat látunk. A kép igen rongált. Helyenként már csak a kontúrokat lehet fölismerni. Rajta Szent Annát, Szűz Máriát és a kis Jézust kel! felismernünk, Szent Annának ú. n. mettercia képét. Már a XIV. század elején jelentkeznek az ilyen ábrázolások, amikor a Szeplőtelen Fogantatást jelképezték ezzel a csoportképpel.

1 A kompozíció igen sok változatban ismeretes egészen a XIV. századig. Ilyen elhelyezés, amilyent a mi képünk mutat, a XIV. vagy XV. század mellett bizonyít. Kanizsai János prímás az 1397. évi vizitációban a királyi palota területén négy oltárnokságot említ: Szent Anna, .László, Gergely és Katalin oltárnokságot. A Szent Anna tisztelet tehát virágzott a XIV. században a régi királyi palota kápolnájában. Mivel az építő III. Béla képe a kápolna mellett nyíló palotakapun volt, a kápolna kapuját esetleg III. Béla nejének védőszentjével, Szent Annával díszítették annál is inkább, ment Szent Anna tisztelete szorosan összefüggött a Szűz Mária kultusszal, sőt abban egyenesen fölolvadt. A kép a XV. századra vall. Az udvari kápolna hajójának három falán a legalsó figurális mezőben „in sítu" négy szibilla, négy próféta teljes képét, a középmezőben az apostolok álló alsó alakjának részleteit látjuk, az oltáriszentséges mellékkápolnának nyugati falán pedig Krisztus feltámadásának jelenetét. Más figurális falfestmény a kápolnában nem maradt „in sítu". Mégis számos figurális kép részleteit találtuk a lehullott és a padlón, vagy a kápolna környékén lelt épülettöredékeken, amelyek az egész kápolna festői díszéről felvilágosítást adnak. A kápolna összes figurális képanyaga a XIV. századból való, amikor a szibillák, mint Istentől megvilágosított pogány jósnők testülete az ószövetségi próféták mellett megjelennek a képzőművészetben.

2 Magyarországon a próféták és szibillák, mint az ószövetség képviselői, viszonylagosan korán lépnek föl, mert a téma csak a XV. században lett általánosabb. Kápolnánkban a próféták és szibillák fölváltva sorakoznak a két oldalfal oszlopokkal tagolt fülkéiben és a nyugati falon fülkék nélkül. Méretük 70-szer 90 cm. Mellképek félprofilban. Valamennyi plasztikus aranyozott nimbuszt visel. A próféták közül Izaiás, Jeremiás és Ezechiel őszhajú és szakállú aggastyánok, Dániel barna hajú, szakálltalan ifjú. Nyitott vagy csukott könyveket tartanak kezükben. Mind a négy szibilla fiatal, aranyszőke hajú, köntöst és palástot viselő nő, könyvvel, vagy irattekerccsel, mint attribútummal. Bennük a négy legismertebb szibillák, az Eritrea, Tiburnia, Cumana, Delphica szibillát kell felismernünk. A képek a XIV. századra jellemző négykaréjú fehér vonalkeretbe foglaltak. Művészi értékük a trecento legjobb alkotásai közé sorozza őket. Mindenkor a szibillák képei ragadták meg legjobban a kápolna szemlélőjét. Estei Hippolit számadáskönyveiben az esztergomi prímási kápolnát a szibillákról egyszerűen „Palatium szibbylárum"-nak, Szibilla palotának hívják. Bonfini a kápolnát „sibyllárum sacellumnak" nevezi.

3 Gerlach István 1573-ban látta a kápolnát s a keresztrefeszített Krisztus, Szűz Mária képein kívül a sztbillákat említi.

4 Reinhold von Lubenau (1578) szerint „und die Capellen herum wahren die Sibillen, so von Christo geweissaget gemahlet". A szibillákon kívül Krisztus és különféle szentek képét látta a kápolnában.

5 Báró Wratislaw (1591) 1 Künstle: Ikonographie der Christlichen Kunst. I. 328. t. 2 Künstle i. m. I. 310. 1. 3 Bonfini: Rerum Hungaricanum decades, Decas IV. lib. 3. 4 Stephan Gerlachs des alteren Tage-Buch, Frankfurt am M. 1674. j. 1. 5 W. Sahm: Mittelungen aus der Stadtbibliothek zu Königsberg. Beschreibung der Reisen des Reinhold von Lubenau. I. 74. 75. II. 23 353