Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

benyomás és a forrási adatok az első feltevést támogatják. Tudjuk, hogy Filippino Lippi dolgozott Mátyás király számára, s már régebben kimutattuk, hogy ő készítette az okmányok szerint eredetileg Budáról származó s a Nemzeti Múzeumban őrzött egyik miseruhának remek figurális díszítésű rajzát. Ezeknek a faliképeknek jelentőségét emeli, hogy az első olasz reneszánsz festmények, amelyek Mátyás korából Magyarországon előkerültek. A királyi kápolna belsejének nagyszabású falképei is később, az építkezés után száz évvel, a XIV. század második felében, alighanem Kanizsai János érsek idejében készültek éppúgy, mint az ornamentális díszítés egy része, bár több helyen fennmaradt az építéssel egyidejű eredeti polychrom díszítés is. Az ép állapotban előkerült falakon kívül kiástunk többszáz remekül faragott építészeti töredéket, oszlopfőket, bordázatokat, záróköveket, párkányokat, a kápolna oromrózsájának csipkefinomságú, faragott és színezett ornamentikával borított bélleteit és küllőit, stb., amelyekből az építmények jelentékeny részét teljes hitelességgel lehet majd rekonstruálni. A királyi palotát a XVI. század legvégén, a török ostromok idején temették be, miután boltozatát összelőtték és a pompás emléket védelmi művül használták fel, szentélyét pedig bástyává alakították át. A királyi palotát valószínűen csak a XVII. században földelték el. Az esztergomi leletek azért is rendkívül fontosak, mert románkori emlékeink közül egy sem maradt fenn ilyen jó állapotban s még a legnevezetesebbeket is helytelen és túlbuzgó restaurálásokkal kiforgatták eredeti mivoltukból. Az Árpádok esztergomi palotája és kápolnája fényes bizonyítéka középkori nemzeti királyságunk magas kulturális színvonalának, s egyik legkiválóbb árpádházi uralkodónk, III. Béla európai távlatú műveltségi és művészeti orientációjának. Nyugodt lelkiismerettel tesszük le az ásót az első tavaszi nap sugaráig. A jövő tavasszal újult reménnyel fogunk a munkához, s azt tervezzük, hogy Szent István halálának 900 éves évfordulójára, 1938-ra teljesen feltárva és helyreállítva adjuk át a magyar nemzetnek az Árpádok királyi várpalotáját és várkápolnáját, hogy azok a magyar Sión hegyén a Duna itteni és túlsó partján lakó magyarokat a magyar mult nagyságára és a magyar jövőre emlékeztessék!" Gerevich Tibornak ezen — művészettörténeti — rendkívüli értékes és érdekes ismertetése után elengedhetetlennek tartjuk Lepold Antal dr.-nak, az Esztergomban kiásott királyi, illetve prímási várpalota falfestményeinek eszmei tartalmáról és didaktikus jelentőségéről szóló beszámolóját

1 teljes terjedelmében a következőkben ismertetni: „Történelmi csapások Magyarországnak éppen leggazdagabb és legjelentősebb helyein pusztították el a képzőművészeti emlékeket. Megmaradt kevés középkori műemlékünk alig elégséges hozzá, hogy hazánk középkori nagyságának megfelelőleg bizonyítsa a magyar nemzet részvételét a középkor keresztény eszmeáramlataiban és kulturális teljesítményeiben. Áldanunk kell az isteni gondviselést, hogy az Árpádok hajdani székhelyén és a magyar prímások városában az anyaföld ölében megőrizte és onnan napvilágra hozni engedte egyik legdicsőbb Árpád-királyunk, III. Béla, románstílű palotáját s benne a falfestésnek mintegy 50 kisebb-nagyobb emlékét, amelyek a XII. század végétől egészen a mohácsi vészig beszédes tanúságot tesznek a magyar festészet művészi kiválóságáról és gondolatgazdagságáról. Kultúrtörténeti szempontból nem egyedül a művészi fejlettség foka fontos, hanem a művészi alkotás eszmei alapja is. A középkor művészi alkotásokban jobban tudta 1 Lepold Antal: Az Esztergomban Feltárt Műemlékek Ikonográfiája. (Katholikus Szemle 1935. okt. 623—630. I.) ,351