Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

olasz mesternek, talán Nápolyban, az Anjouk számára dolgozott Niccolo di Tomassónak müvei. Bármely firenzei templomot, a Santa Crocet, vagy a Santa Maria Novellát, akár az assisi San Francescot méltán díszíthetnék. Olasz levegőt, az olasz trecento művészetének friss derűjét sugározzák. Olasz freskó-töredékeket, bibliai ábrázolásokat találunk a felső zónában is, s kiváló XIV. századbeli olasz festő díszítette a Maiestas Domini ábrázolásával a beszakadt diadalívet. Töredékei a legjobb freskóképek, amiket a középkorban Magyarországon, vagy Olaszországon kívül bárhol is festettek. Különösen bájos egy hozsannázó angyal feje, nemes és szép az áldó Üdvözítő mellképe s több apostol jellegzetes feje. Az oldalfalakról előkerült még az Angyali üdvözletnek és Júdás csókjának freskótöredéke. Nagyjelentőségű leletek ezek, Olaszországon kívül a legkiválóbb trecento-falképek. Jelentékenyebbek a modenai Tamás nagyratartott karlsteini képeinél, nemcsak azért, mert ha töredékesen is, a legjobb állapotban érintetlenül maradtak fenn, hanem azért is, mert az olasz középkori festészet legkiválóbb iskolájából származnak. A kápolna homlokzatának déli végéhez csatlakozik a királyi palota fala, amelybe a kápolna kapuzatához hasonló díszkapu vezet. A királyi palota egyik közeli termének külső falában két azonos kiképzésű, egy nagyobb és egy közvetlenül mellette álló kisebb, az előzőeknél még díszesebb kapu nyílik. A régi esztergomi bazilikának, XVIII. századi festményéről ismert díszkapuja, a szép porta speciosa arányaiban és formáiban igen közel áll a királyi palota e két utóbbi kapujához, amiből joggal következtethetjük, hogy a porta speciosát is III. Béla építtette. Ma még távolról sem nyerhetünk ugyan tiszta képet a várhegy építkezéseiről, úgylátszik azonban, hogy ezek három korszakra oszlanak. Az első és egyúttal legalsó zóna, a királyi palota legrégibb része, egyszerű, de szilárd, technikailag igen jó, faragott terméskőből emelt építmény Szent István korából származhat. A másodikat nagyobbrészt III. Béla építtette királyokhoz méltó művészi kiképzésben, s ez az európai románkori művészet legjobb és stílusban legtisztább emlékeivel vetekszik. Francia mesterektől alapított magasszínvonalú kőfaragóműhely működött ekkor, a XII. század második felében, a királyi székvárosban s ebben magyar segédek is dolgoztak. Ez a műhely építette és díszítette a királyi palota nagyrészét, a királyi kápolnát s dolgozott a bazilikán. Hatása nem maradhatott el a korabeli magyar művészetre. A harmadik építkezés már arra az időre esik, amidőn a dinasztia a palotát az érsekeknek adta át. Vitéz János, Estei Hippolit és Bakócz Tamás olasz reneszánsz stílű építkezéseinek maradványai az ásatások legutolsó napjaiban kerültek elő. Vitéz János építkezéseiről a források beszélnek, a fiatal Este-prímáséról modenai számadáskönyvei, Bakóczéról pedig bazilikabeli remek kápolnája tanúskodik.

1 A jövő ásatásoktól a nagy reneszánsz prímások építkezéseinek teljes feltárását várhatjuk. Vitéz János az egykori palotának III. Bélától származó részeit és a kápolna homlokzatát reneszánsz stílű új falfestéssel díszítette. A kápolna homlokzatán fennmaradt ennek a díszítésnek egy ornamentális jellegű töredéke. A legszebb, s valóban nagyjelentőségű reneszánsz ráfestés azonban a III. Bélától emelt palota egyik termében került elő. A hatalmas falkép egy egész falat foglal el. Elegáns és díszes reneszánsz, festett építészeti keretben a négy kardinális-erényt ábrázolja, kétharmad életnagyságú allegorikus alakok képében. A reneszánsz friss virágillata árad ezekről a kecses, bájos alakokról. Első tekintetre elárulják a firenzei quatrocento egyik legfinomabb mesterének, Filippino Lippinek stílusát. További beható vizsgálatot kíván annak megállapítása, hogy magától Filippinótól, vagy valamelyik tanítványától származnak-e, bár az első 1 A mostani főszékesegyházban. ,350