Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

ország hatalmasságainak a művészi szép iránt való fogékonyságát nagyértékű maradványok alakjában tanúsítják. Hogy ezek a meglepetések kinek a buzgalmából kerültek napvilágra, erre nézve tájékoztatnunk kell olvasóinkat. Néhai dr. Csernoch János, volt bíbornok-érsek-hercegprímás akkor, amikor a kalocsai érseki székből az esztergomi érseki székbe jutott, egy fiatal papot hozott magával s azzal osztotta meg óriási feladatkörének gondjait. Feltűnést kerülő, végtelen szerény, rendkívül komoly férfiú volt dr. Lepold Antal és senki, sem nézhette egyébre termettnek, mint olyan papnak, aki egész életét egyedül az Úr szolgálatának szenteli s mégis kitűnt, hogy egyénisége nemcsak egyháza iránt való kötelességeinek teljesítését tűzte feladatául, hanem a történelem kutatását s ennek körében a régészetet is. Sokáig visszavonulva munkálkodott dr. Lepold Antal praelátus-kanonok s miközben az ősi vár fensíkján járt és mindent megfigyelt, erős elhatározás ejtette rabul. Már jól ismerte Esztergom várának történetét. Már tudta, hogy a múltban milyen szerepe volt a várnak és bizonyos korokban milyen volt annak berendezése, milyen nevezetes épületek álltak benne és kik voltak azok a múltbeli nagyságok, akik azokat emeltették és lakták? Arra is gondja volt, hogy sok utánjárással megszerezze a vár terveinek sorozatát és az időközönként való építmények holfekvéséről is teljes tájékozást szerzett. így jött rá arra, hogy a vár fensíkjának a főszékesegyház által el nem foglalt részein éppen a Szent István-kápolnának annak idején történt felfedezési helye körül a romok alatt még lehetnek olyan épületmaradványok, amelyeknek feltárása meglepetéseket ígérhet. Különösen fontosnak és sokatigérőnek sejtette a Szent István-kápolna környékét, illetőleg az azzal összefüggő területet azért, mert tudta, hogy az egykor ott állott királyi palota maradványai csakis ezen a helyen rejtőzhetnek. Ezután már arra törekedett, hogy Serédi Jusztinián hercegprímás hozzájáruljon ahhoz, hogy a vár kérdéses helyén kutatásokat kezdhessen és amikor erre az engedélyt elnyerte, 1935-ben meg is kezdte az ásatásokat, amelyeknek során valóban rátalált arra a királyi palotára, amelyet Jób érsektől IV. Béla király elcserélt és amelyben III. Béla lakott. Dr. Lepold Antal törhetetlen buzgalma és áldozatos munkája minden elismerést kiérdemel már most is, amikor a két év óta folyó ásatások még nem fejeződtek be és hisszük, hogy a további kutatások még sok-sok igen értékes lelettel fogják gazdagítani a magyar multat. Az ásatások 1935. évi értékes eredményeiről elsősorban ide iktatjuk Gerevich Tibor egyet, tanár és műtörténész tájékoztatóját

1 a következőkben: „A legnagyobb horderejű ásatásokat a Műemlékek Országos Bizottsága az esztergomi várhegyen folytatta. Július közepén fogtunk a munkához, amelyet Lux Kálmánnak, a kitűnő restaurátornak és építész-tanárnak műszaki irányítása mellett a helyszínen Lepold Antal, a tudós esztergomi prelátus-kanonok vezetett. Az esztergomi ásatások néhány rövid hónap alatt olyan leleteket hoztak felszínre, amilyenek évtizedek óta nem kerültek elő Magyarországon. A külföld figyelmét is rá fogják terelni a régi magyar művészetre, amelynek nem egy fejezetét újra kell majd írni az előkerült emlékek alapján. Az ásatások az esztergomi várhegyen állott Árpád-kori királyi palota több helyiségének és a csudálatosan szép királyi kápolnának napfényre hozatalát eredményezték már eddig is, pedig a munkának mintegy kétharmada még hátra van. írott forrásokból tudjuk, hogy az Árpádok lakóhelye Géza fejedelemtől a XIII. század közepéig az esztergomi várhegyen volt. IV. Béla 1256 december 17-én kelt okleveléből kitűnik, hogy a királyi palota a várhegy déli felében szik1 Magyar Szemle 1935. XXIII. kötet I. (89.) szám 74. lapon. A legújabb magyarországi ásatások. Gerevich Tibor tollából. ,348