Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

okmányok ellen és azokat érvényteleneknek nyilvánítja. A konvent ezt tudomásul vette, a pecsét pedig a három kulcsos ládába került. 1814-ben a nádor felszólította a várost, hogy a Nemzeti Múzeum részére ajándékozza oda a használaton kívül helyezett „ezüst" dupla pecsétet. A tanács először úgy döntött, hogy elkészítteti a másolatát s azt küldi fel a nádornak. Meidl Antal meg is csinálta azt ólomból két forintért. Később meggondolván mégis a dolgot, a polgármester s a főjegyző személyesen vitték föl mind a kettőt, hogy a nádor válasszon azokból. A választás, nagyon természetesen, az eredetire esett.

1 A helybeli múzeumban az eredetinek egy gipszmásolata van meg, mely tudomásom szerint Némethy Lajos volt vízivárosi plébános, múzeumőr útján került a gyűjteménybe. Az abszolutizmus korából is van emlékünk. A pecsét nem nagyobb, mint egy normális pecsétgyűrű nyomója. A címer rajta: a kétfejű sas; felírása: Bürgermeisteramt D. K. F. Stadt (Der Königlichen Freystadt) Gran. Ez azonban nem volt hosszúéletű, mert 1862-ben a város, tekintettel arra, hogy a régi pecsét a sok használat folytán elkopott, feliratban fordult a királyhoz, hogy pecsétjének a kor igényeinek megfelelően való átalakítását és azon a magyar nyelvű köriratot engedélyezze. A király ezt 7458/1862. sz. leiratával megengedte. A körirat szövege: „Esztergom szab. kir. város pecsétje, 1862." A régi pecsétek megérdemelt helyükre kerültek, az újak kihirdetéséről pedig a város a kir. helytartóság útján gondoskodott. Az új pecséteket célszerűség kedvéért most már több példányban készítették el.

2 Ezen újabb pecsétek között némelyeken az előbbi pecsét rajza látható, másokon pedig az eredeti címerrajz van feltüntetve. Itt említem meg, hogy a kir. helytartó 3243/1862. sz. körleiratában szabályozta az egyes magasabb rangú, főleg megyei tisztviselők pecséthasználatát. Abban az időben ugyanis ezek — többnyire nemesek lévén — saját pecsétjükkel adtak ki okmányokat. A jelzett rendelet akként intézkedett, hogy e „gyakorlatot jövőre is megtartandják, azon észrevétellel azonban, hogy saját magánpecséteikre hivatalos állásuk megjegyzését körirat formájában reá metszhetik." 3 Az 1862. évi pecsétet váltotta fel a ma is használt és 1903 óta érvényben lévő pecsétünk. Az 1898. évi III. tc. megállapította a vármegyék kebelébe tartozó (vagyis a r. t.) városok neveit olyanformán, hogy az addig összetett vagy jelzős városnevek ezentúl egybeiratnak. A belügyminiszter pedig ennek végrehajtása tárgyában kiadott 16.698/1. a. 1899. sz. rendeletével pedig kiterjeszkedett arra is, hogy az új névnek megfelelően a pecséteket is át kell alakítani. Esztergom neve nem változott, azonban a pecséten használt címer jogosságának és helyességének megállapítása céljából fel kellett terjeszteni eredeti címerrajzát és heraldikai leírását.

4 A belügyminiszter azon az alapon, hogy a város az I. Józseftől engedélyezett címert használja, nem pedig az időközben megtalált Árpádkorit, — melynek használatát III. Károly megengedte ugyan, de a város nem élt vele, sőt arról egyenesen lemondott, — kimondotta, hogy irányadóul az előbbit kell venni. így készült el az új pecsét: „ESZTERGOM VÁRMEGYE ESZTERGOM SZAB. KIR. R. T. VÁROS 1708—1902." körirattal. Első évszám az adományozás, a második a város törzskönyvezési éve. Ugyanekkor, mivel a leírás és 1 Az ólom-másolat és a vonatkozó iratok a titkos levéltárban. 3 Városi levéltár, 1862. fasc. 1—162, VII—201, VIII—2. 3 Városi levéltár 1862. fasc. 1—170. 4 A rajzot ez alkalommal 2 példányban f Háber János főreáliskolai rajztanár készítette el. ,346