Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

Végre 1683 okt. 28-án üt a megváltás órája: a török kivonul a várból, miután a környező városokat már előbb föladta. Esztergom fölött új élet hajnalpírja kezd derengeni, mely azonban nem változik egyhamar meleg napsütéssé: a visszatérő lakosság mindenéből kipusztítva még fejét sem tudja hová lehajtani. Ehhez járult még a kuruc szabadságharcokkal beállt testvérháború és a várat megszállva tartó császári őrsereg önkényeskedése, úgyhogy belső rendre, nyugodt közéletre nem is gondolhatunk, annál kevésbbé a város fejlődésére. Esztergom, bár számos küzdelemnek, sőt testvérharcnak a színhelye volt, s a magyar függetlenségért sok erkölcsi és anyagi áldozatot hozott, a mindenkori uralkodóhoz való loyalitását mindig igyekezett megőrizni. Ezt méltányolta 1. József királyunk, amikor Bécsben 1708 febr. 18-án kibocsátott kiváltságlevelével Esztergomot a szabad királyi városok közé sorozta, régi kiváltságaiba és birtokaiba visszahelyezte, egyszersmind a régi magyar királyoktól engedélyezett címer használatát is biztosította.

1 A címer leírása a privilégium szerint a következő: álló pajzs, mely magában foglalja az ország négy főfolyóját, két oldalán egy-egy tömör és négyszögű kövekből épített bástyával övezve — melyek a polgároknak a haza és király iránti hűségét jelképezik — kétfelől vörös cseréppel fedett külön toronynyal. A pajzs felsőrészét másik három torony foglalja el, melyek az előbbieknél valamivel magasabbak s ugyancsak vörös cseréppel födöttek, hátrafelé nyúló nyitott ablakokkal, melyek alkalmasak az ellenséges támadások fogadására. Középen van a kapu, mely a város felé nyíló felvonóhídjával nyitva látszik. Ezen címerrajz és a vele egyidős pecsétek között, valamint Esztergomnak egyes régi címergyüjteményekben feltüntetett címerében azonban bizonyos eltérések észlelhetők. Nevezetesen: a kiváltság-levélhez fűzött eredeti címerrajz szerint a pajzs alsó részének közepén elhelyezett magyar címert két oldalról egy-egy bástyafal övezi egy-egy ablakkal; mégis a pecséten a két szélső torony mintegy belenyúlik a falba s ott csúcsban végződik, a két ablak pedig ezen tornyok alsó felében van elhelyezve. Továbbá a rajzon a középső torony alakra megegyezik a többivel, míg a pecséten ez egy oszlopokon nyugvó kupolát ábrázol. A város ezen pecsétjéből kettő volt: „Civitatis Strigoniensis Sigillum Alajus", illetve ,,Minus", tehát egy nagyobb, meg egy kisebb. A nagyobbikat a város titkos levéltárában őrizték

2 és csak fontos okmányoknál használták, vagy ha a város valakit kebelébe felvett, az erről szóló okmányt szintén ezzel látták el. A kisebb pecsétet a főbíró tartotta magánál s minden egyéb, tehát kisebb fontosságú iratra ezt nyomta rá s ezért 50 dénárt (kb. 60 f) szedett, mely jövedelmének egy részét képezte. A nagyobb pecsét díja 1 forint volt (1 K 20 f), mely összeg a város kasszájába folyt be.

3 Az I. József-féle kiváltságlevelet III. Károly Bécsben 1725 febr. 20-án megerősítette s megengedte, hogy a város a század elején Gyöngyös vidékén megtalált dupla pecsétet használhassa.

4 A város azonban az 1725 június 16-án tartott ülésében úgy határozott, hogy az esetleges visszaélések elkerülése végett a pannonhalmi konvent, mint hiteles hely előtt protestál a bárhol és bármely időben ezen pecséttel kiadott 1 Esztergom város titkos levéltárában külön bádogtokban. 2 Sigillum vero május servetur, ubi Prothocolum servatur in una cistula cum Privilegio Civitatis, habens tres claves... a nagyobb pecsét pedig ott őriztessék, ahol a város kiváltságlevele egy ládában, melynek három különböző zárú kulcsa van. 3 Statuta Liberae Regiaeque Civitatis Strigoniensis, 1712. 4 Esztergom városi titkos levéltár, bádogtokban. ,345