Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

Esztergom város címere és pecsétje. Irta: Kemény Miklós városi levéltárnok. ,,A címer valamely egyénnek, családnak vagy testületnek meghatározott szabályok szerint alkotott jelvénye. Azonban a jelkép csak akkor címej: is egyúttal, ha az pajzsba van foglalva, meghatározott színekben és formában, mint állandó jelvény átörökölhető és régi szokásjog vagy fejedelmi adomány alapján elismert legyen." 1 Nálunk eleinte csak az idegen lovagok használták még a hazájukból magukkal hozott címerüket. Később a mi főuraink is követték a példájukat és körülbelül a XIII. századtól a középnemesség is élni kezd ezzel a joggal, mikor a megyei vezető állásokba bejut. A címer hivatalos használatának nemei okmányok kiállításánál: 1. családi címer, a hivatali állásnak a köriratban való jelzésével; 2. családi címer egyesítve az országéval, mint a hatalom jelvényével; 3. az országcímer, főképpen az országos hivataloknál. Az Anjouk, hogy a magyarokat maguk számára megnyerjék, birtokokat és címereket osztogatnak. A városok is, mint jogi személyek, szintén ezen időben s ezért kapják címer- és pecséthasználati jogukat (a címer ugyanis mindig bizonyos kiváltságnak a jele), és birtokaikat. Kiviláglik ez azon 1326 dec. 26-án Visegrádon kelt oklevélből, mellyel Károly Róbert Kovácsi nevű birtokát Esztergomnak adományozza: „Cum in multitudine plebis robur Reguin et glória adtendatur, et adcrescat, merito regalis adinvenit sublimitas, ut populus sibi fines numero et viribus augeat." Városunk legrégibb pecsétjét, Pray György állítása szerint, szintén Károly Róbert adományozta, bár a „Latinorum" szó a pecsét köriratában a XII. századra enged következtetni. Esztergom ugyanis a tatár-járásig több néposztályból állt: a királyi udvar személyzetén, a várnépen kívül jelentékeny számban voltak idegenből letelepültek, a németek és olaszok, mely utóbbiak (többnyire kereskedők) külön városrészben laktak (Villa Latinorum) és külön kiváltságokat élveztek, ami a. pecsétjükön is kifejezést nyert. A város eme legrégibb pecsétje kettős alakú. A pecsét egyik oldalán „Sigillum Latinorum Civitatis Strigoniensis" köriratban, kék alapon, zöldelő hegyorom felett régi alkotású tornyos vár van, védelemre készen bezárt ablakokkal és kapukkal. A várfalon belül díszes emeletes palota látszik. A pecsét másik oldalán ugyancsak kék alapon a régi magyar címer látható. Felirata: „Secretum Latinorum Civitatis Strigoniensis.'^ Ez a pecsét későbben, valószínűleg a Mohácsot követő időkben elveszett. Városunkban 1543 óta a török bég parancsolt. Hogy a törököknél abban az időben létezett-e valamilyen hivatal, mely maradandó dolgokat hagyott volna s ezekről okmányok tanúskodnának, kétséges. De föltéve, hogy úgy volt, a hivatalfőnök bizonyára a saját török mintázatú pecsétjével látta el az okmányt. A defterdárok egyébként írásbeli parancs nélkül is szigorúan teljesítették kötelességüket: az adószedést. Esztergom a török uralom alatt siralmas állapotban volt. A város kiváltságai sutba dobva; a szép paloták és házak lezüllött állapotban; az utcák és terek piszkosak; a lakosság nagy része elmenekülve, hontalanul bolyong a meg nem szállott magyar részeken; a régi lakosság helyén a letelepült rácok, kik rabszolgalánchoz már hozzászoktak: ez Esztergom képe a török alatt. 1 Áldási Antal: Címertan. ,344