Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

A tatárjárásig, majd a török hódoltságig épült mindeme templomok elpusztultak s azt a körülményt, hogy a hozzájuk tartozott városkerületek meddig terjedtek, nem hagyta reánk a történelem s legfeljebb arról beszélhetünk, hogy a Szt. Lőrinc templomtól a mai Széchenyi-tér, Bottyán-utca és Szt. Gellért utcák, illetőleg a kis Duna által határolt négyszöget az Árpádok korában mindaddig, amíg a város királyi birtok volt, a várszolgák (Servientes) lakták, az eladományozás után pedig a területet részben a káptalan emberei, részben szabad polgárok nyerték. Ugyanitt megemlítjük, hogy volt latin városrész is, melyet Vicus latinorum-nak neveztek és ez feltehetőleg ama területen feküdt, amely a mai Kossuth- és Simor-utcákat foglalja magában, még pedig valószínűleg a Sissay-utcáig. Amikor az egykori Érsekvárosról szóltunk, említettük, hogy ennek területét várszerű erődítések védelmezték. E város területére annak idején ostromálló kapukon lehetett bejutni. Az utóbb említett más városrészek feltehetőleg csak a tatárjárás után nyertek falakat és azokon kapukat, amelyeknek emléke megmutatkozott a Szt. Lőrincről nevezett utca torkolatánál, a Szt. Pál kapunak a Jókaiutca déli végén és a budai kapunak a Kossuth-u. elején, a hősök emléke közelében. Ez utóbbi után — minthogy itt lehetett bejutni Buda felől, — a városba vezető utcának (most Kossuth-u.) neve Kapu-utca volt. Esztergom történetéhez tartozik az is, hogy határában az Árpádházi királyok idejében a tatárjárásig, majd attól fogva a török hódoltságig számos község nyomaira akadunk. E községek egyenkint a következők: Örményfalu (Villa ermen, Armeni), Hévíz, Újfalu, Kovácsi, Kovácsi (Coachi, Kovathi, Kovachi), Bajom, Nyírföld (Terra Nyvr, Nyr), Szentpálfalva, Szentkirály, Urkuta, Zamárd, Ákospalota- (Pallatium Akus, Akuspalotaya) Baranyaföld. Örményfalu a nyomozások szerint a mostani Ferenc József-útnak a vár felé vezető jobboldalán, valószínűleg a Káptalan-tértől az út fordulójáig terjedt. A tatárdúláskor pusztult el. Ez tulajdonképen örmény kereskedők telepe volt. Az örmények a XÍIl-ik században telepedtek és kereskedéssel foglalkoztak. Héviz község, miként a neve is mutatja, az örmények falujával átellenes ama meleg tónak partján feküdt, amelyet a mult század közepe táján a káptalan, mint birtokos, betöltetett. Újfalu község holfekvését illetőleg bizonyosra vehető, hogy az a nemrégen még Tizenhárom városnak nevezett szenttamási részen foglalt helyet a Kolos közkórházon innen, egészen a kiürített községi temetőig. Az első Kovácsi község a felszínre került leletekből következtetve, a katonatiszti üdülő mögött, a szentléleki út és a vasúti töltés között feküdt s Villa fabrorum-nak, továbbá Villa monetariarum-nak említtetik azért, mert benne kovácsok és pénzverők laktak. A rég elpusztult községnek temploma is volt s alapfalainak egyik részletéből megállapítható, hogy annak két tornya volt. Bajon község (Boyon, Boyun) mindenesetre szemben feküdt az előbb említett Kovácsival és pedig a galagonyási pataktól, a szentléleki útnak kifelé vezető baloldalán, egészen az Ispita-hegyre vezető dűlöutig s innen felfelé a diósvölgyi patakig. Nyirföld község fekvését illetőleg csak annyi bizonyos, hogy azt a területet foglalta el, amely az Őrhegy nyugati oldalától Rózsavölgy néven a szentléleki patakig terjed. Szentpálfalvát (Villa s. Pauli) illetőleg az a megállapítás, hogy az a városbeli Ároksortól a kis Duna mentén az Öreg-tóból jövő patakig terjedt. E községnek Szt. Pál tiszteletére épült temploma — tekintettel arra, hogy víztől mentes helyének kellett lenni, — mindenesetre a városi szérűk déli sarkával szemben levő emelkedettebb helyen volt. Nyomai még nem mutatkoztak. A második Szentkirály község, melyet valamikor Abony-nak (Obon) ne22 337