Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

hogy ez volna az első magyar király: /., vagy Szt. István születésének helye és bölcsös-háza. Miként a vármegyéről szóló fejezetünkben említettük, ugyanitt tárattak fel dr. Lepold Antal praelátus-kanonok, történetkutató és jeles régiségbúvárunk fáradhatatlan buzgólkodása mellett III. Béla királyunk egykori palotájának maradványai. Erről a kutatásról, illetve annak eddig elért eredményeiről külön emlékezünk. A vár, a főtemplom és annak kincsei tágabb ismertetést igényelnek s minthogy munkánknak ezt a részét tisztán tájékoztatásul adjuk, miheztartásul jelezzük, hogy e tekintetben is elkülönített részletes leírással fogunk szolgálni. A várdomb aljának jobb- és baloldalán állanak a kanonoki házak. Ezek kétemeletes, hatalmas épületek és minden egyes házat egy-egy kanonok lakja. A dómhoz vezető főúttal szemben szintén áll két kanonoki ház. A várdombot a Vár-út folytatásában alagút szeli át. Miként a főszékesegyház, úgy ez is néhai Rudnay Sándor egykori prímásnak az alkotása. Az alagútban mindkét oldalon hatalmas pincék vannak és ezek az érseki szőlők termését őrzik. A Vár-útról az alagúton átmenve, egy térre jutunk. Ezt a teret néhai dr. Prohászka Ottokár volt székesfehévári püspök szobra disziti annak emlékeül, hogy az egyháznak ez a nagy férfia életének jelentékeny részét a téren emelkedő papnevelő intézet falai között töltötte, ott alkotta meg örökbecsű vallásbölcseleti műveit és ott törekedett arra, hogy tanítványai méltó papjai legyenek az egyháznak. A térre nyíló papnevelő intézet többemeletes, hatalmas épülettömb, mely szabályos négyszögben foglalja el a várdombnak déli oldalát és gyönyörűen kiképzett túlsó homlokzatával a Nagydunáról valóságos látványosságszámba megy. Visszatérve a Ferenc József-útra, annak közepetáján áll a Szt. Istvánszálló, amelyet néhány évvel ezelőtt még „Fürdő-szálló"-nak neveztek. Annak idején, amikor még sem a Budapest—marcheggi, sem a Budapest—esztergomi vasútvonal nem volt, a felvidéki kereskedelmi forgalom Esztergomba irányult úgy Bars, mint Hont megyék felől s egyúttal Esztergomot kereste fel a pestmegyei biai járás, nemkülönben a szomszédos Komárom vármegye tatai járásának népe. Ezeken kívül élénk forgalmat biztosított Esztergomnak a Rudnay-^ Kopácsy-, Szcitovszky- és Simor-éra és a főegyházmegye, nemkülönben az említett prímások udvartartása. A „Fürdő-szálló" ekkor virágkorát élte. Simor halála után az érseki udvar addigi vonzereje Vaszary prímásnak állandó budapesti tartózkodása miatt majdnem teljesen megszűnt s mert a Garamberzence— párkánynánai vasúti összeköttetés, továbbá a Budapest—esztergomi vasútvonal létesülése a forgalomnak más irányt adott, a „Fürdő-szálló" sem az volt többéi ami korábban. Ma ismét, de már Szt. István néven, új korszak köszöntött reá. Ez a szálló évekkel ezelőtt még az esztergomi székesfőkáptalané volt, míg a mellette levő telkeket az Esztergomi Takarékpénztár Rt. szerezte meg ama hévíz-források vízjogával együtt, amelyek ezeken a telkeken részben már ősidőktől fogva felfakadtak, részben pedig feltárás alá vehetők voltak. Minthogy különben a székesfőkáptalannak a Fürdő-szálló fenntartása nem fizette ki magát, a takarékpénztár arra vételi ajánlatot tett s így történt, hogy tulajdonába is ment. A pénzintézet célja ezzel a vétellel azt célozta, hogy az addigi telkeinek kapcsolásával Esztergomnak egy olyan modern fürdőtelepet létesít, amely a hévvizeknek hírnevét országosan elismertté teheti. így történt, hogy a régi szálló teljesen modern átalakítás mellett nemcsak dísze Esztergomnak, hanem egyúttal az idegenforgalom révén jelentékeny jövedelmezőségi tényező is. A Szt. István-szálló külön részében színház is létesült. Remek parkja és terrasza nagyszerű üdülő- és szórakozóhely. A szálló telkein ősfák árnyékában találjuk a gőz- és kádfürdőket. Ezek közvetlen közelében a különleges fürdőmedence-csoportot, továbbá a fedett női és férfi uszodákat s végül a gyönyörű ,332