Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene
lyebb részek lakosságát a padlásokról mentették és a hajléktalanokat a magasabb helyeken fekvő középületekbe szállították el. Nem célunk ennek az árvíznek a történetét bővebben ismertetni, mert habár takarmányban, apró állatokban, épületrombolásban jelentékeny károkat okozott, emberéletet nem követelt. Megemlítjük azonban, hogy 1909-ben újból veszedelem támadt, de ezt — lévén az árhullám gyengébb — sikerült baj nélkül megúszni. Nos, e kétszeri árvízveszély után okvetlen gondoskodni kellett arról, hogy a város a további veszélytől végleg megóvassék. Azonban nemcsak a Duna felől érte a várost vízáradás, hanem felhőszakadások idején a hegyekről lerohanó záporvizek alakjában is, — hiszen megtörtént, hogy a Kucklánder-ből, az Aranyhegyről és a régi lövölde (ma Eggenhofer-féle ház) felett levő magaslatokról lerohanó víztömeg nemcsak méternyi magasságú szennyes vízzel borította el a várost, hanem hetekre el is iszapolta a tereket és utcákat. így nagy bajt okozott 1896-ban egy felhőszakadás azáltal, hogy a Lindtner-féle ház átépítéséhez felállított ácsolást ledöntötte és a faanyagot az ú. n. Krinolin-híd (a Marosi-féle ház mögött ma beboltozott kanális volt hídja) elé sodorta, ott feltorlaszolta s emiatt a vízár az egész várost elöntötte. A kétszeres veszedelem elhárítása végett tehát megmozdult a hivatalos apparátus. Természetes, hogy a modern beruházások miatt anyagiakkal nem rendelkező város egy dunai és egy hegyi hatalmas védőműnek létesítésére képtelen volt és ezért a földművelésügyi kormányhoz fordult. A kérelemnek hathatós tolmácsa volt néhai késmárki Ferr y Ferenc országgy. képviselő, aki minden idejét arra fordította, hogy a kormány hajlandóságát megnyerje. Örök hálára kötelezte Esztergomot ezzel, bár óriási akadályokkal kellett megküzdenie. Az ő fáradhatatlan utánjárásának köszönhető, hogy végre-valahára kormányközegek érkeztek, mértek, mércsikéltek, terveztek, tárgyaltak és végre elkészítették az árvíz és a hegyi vizek elleni védőművek terveit. Nemsokára kivitelre kerültek a tervek. Először kikotorták a teljesen elsekélyesedett Kisduna medrét és a kikotrott anyaggal feltöltötték a Duna-sort. Ezt követőleg erős körtöltést létesítettek a város felett, majd pedig a hegyi vizek elhárítására alkalmas vízgyűjtő- és vezetőmüveket állították össze és ezzel való összefüggésben azt a nagy főcsatornát, amely a Mária Terézia-tér közepétől kiindulva az érseki gépgyár alatt végződik. Az egész nagy mű végrehajtója néhai Hajagos Imre m. kir. műszaki tanácsos volt. Nagy szeretettel, a város iránt való teljes megértéssel végezte feladatát és sajnos, hogy akkor, amikor a gyönyörű teljesítmény, mely Esztergomot nemcsak megóvja, hanem a Kisdunapartnak rendezésével igazán meg is szépítette, immár közel 25 éves, máig sem történt gondoskodás az iránt, hogy ennek a kitűnő szakférfiúnak és a város megértő barátjának emlékét látható jel őrizze! Hogyha e sorokkal néhai Hajagos Imre emlékének áldozunk, úgy érezzük, hogy ezt annál is inkább tenni kellett, mert Esztergom érdekeit szeretettel karolta fel és többet is teremtett, mint amennyit az eredeti tervek felöleltek! Róla emlékezve megjegyezzük, hogy néhai Hajagos Imrének Szeged árvízvédelménél oly hervadhatatlan érdemei voltak, hogy az újszegedi védgáton levő hatalmas obeliszken Szeged város közönsége nevét és. fáradhatatlan tevékenységét az utódok számára meg is örökítette! Faiskolák. E tekintetben annyit jelezhetünk, hogy a város területén e század elején két faiskola volt. Az egyik, amelynek területén ma amerikai módra, számokkal jelzett utcákon a tisztviselő-házak vannak, — az esztergommegyei gazdasági egyesület faiskolája volt. Ez körülbelül négy kat. holdon virágzott és a célja az volt, hogy a megye és a város gyümölcsfatenyésztését előmozdítsa és szolgálja. Évtizedeken át valóban megfelelt rendeltetésének és csak néhai Wim,317