Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

zalékkal csökkenti a polgárság terhét; c) a város közélelmezése pedig megolcsóbbodik. A gazdaközönség ellenséges hangulatát is el lehet oszlatni. A halastó legeltetése ugyanis egyenes követelménye a tógazdaság fennállásának, az tehát nem korlátozható. Ami pedig a szomszédos szántó-parcellák elvizenyösödését illeti, ezen könnyen segíthet a város és pedig úgy, hogy azok helyett másutt ad hasonló területet és az átcserélt részeket rétekké alakíttatja. A városi fatelep. Az 1900-as évek elején megvette a város a szentléleki út melletti úgynevezett „Héya-kertet", amely a mult században bizonyára igen szép gyümölcsös lehetett. A vétel az esztergomi takarékpénztár volt nagyérdemű vezérigazgatójának: néhai Bleszl Ferencnek javaslatára történt azért, hogy a város ezzel az ingatlannal is gyarapítsa a közvagyont. Ezután történt, hogy néhai Nozdroviczky Miklós volt erdömester az erdei fatermés jobb jövedelmeztetése érdekében azt ajánlotta, hogy ez a körülkerített hatalmas terület faraktár céljára használtassák fel. A volt erdőmester e tekintetben bizonyos számításból indult ki. Az erdei öl ugyanis 2 méter és 20 centiméternyi volt és a fát igy is adták el. Nozdroviczky helyes elgondolása áz volt, hogy ha az erdei öl raktárba kerül és rendesen öleztetik, akkor ölenkint 20 cm többlet áll elő, vagyis eladásra ekként kerek 4 köbméternyi tűzifa kerül, tehát a szaporulat tiszta nyereségként fog előállni. Így lett a Heya-kertböl városi faraktár. Az erdei vasút. Ennek elgondolása dr. Brenner Antal akkori tanácsjegyző (jelenleg főjegyző) érdeme. Ő ugyanis akkor, amikor a harctérről sebesülten visszatért és hivatali érdekből visszatartatott, a gazdasági tanácsnok teendőire helyettesíttetett. Ebben a minőségében és a háborús viszonyok mérlegelése mellett látta, hogy az erdei fatermés lehozatala egy gazdasági kis vasút segítségével gazdaságosabb és célszerűbb lesz. A vasút elhelyezése aszerint igazodott, ahogy a vágásterület jelentkezett. Kiindul a Heya-kerti faraktárból és végigfut a szentléleki úton. Az árvíz és a hegyi vizek elleni védekezés. Aki Esztergom topográfiái helyzetével nem ismerős, nem is hinné, hogy ez a város a Duna áradásai miatt állandó veszélyben volt. Nevezetesen a város belterületének a síkon fekvő része, nemkülönben az annak színvonala alatt levő „mély Tabán" — valahányszor rendkívüli áradás volt — víz alá került. Kevesen élnek már — talán nem is élnek — azok, akik az 1878-i árvíz pusztításait megélték. A dorogi, táti úti és a tabáni apró zsellérházikók sorra omlottak össze és az ár nemcsak az egész Dunasort (ma Csernoch János-út), a Széchenyi-teret, a Szt. Anna- és Jókaiikkor Öreg-utca) utcákat öntötte el, hanem felhatolt a szenttamási piacig (ma Káptalan-tér) is. Néhai Beszédes Sándor akkori fényképész felvételei (ha ugyan valahol feltalálhatók, mely esetben igazán a városi múzeumban volna a helyük) élénken tárják elénk a veszedelmet. 1878 óta egészen 1907-ig komoly árvízveszély nem volt, ellenben 1907 augusztus elején óriási árhullám jelentkezett a Dunán. Aug. 9-én már nem bírtak vele, holott gyarló eszközökkel mindent elkövettek, hogy a veszélyt elhárítsák. így éjjel-nappal erősítették az ú. n. borjúmezei nyúlgátat és a kenyérmezei pataknak a Dunába való torkolásánál, nemkülönben a Serfőző-sáncnál is folyt a gáterősítés munkája, amelyben a közerő és a sorkatonaság vett részt. Aug. 9-én este 6 órakor azonban áttörte az ár a borjúmezei kereszt alatt levő hevenyészett gátat és feltartózhatlanul zúdult a város mélyebb részeire úgy, hogy esti 9 órára a mély Tabán házainak ereszéig ért és a mélyebben fekvő utcákon az ablakon is behatolt. Víz alá került a Deák Ferenc-utca, a Széchenyi-tér, a Szt. Anna-utca, a Mária Terézia-tér az Ároksorral és az ár egészen a katonai kórházig hatolt fel. Ártenger volt a táti és dorogi utak közt levő terület is, sőt a víz a vasúttöltés mentén majdnem a katonai táborig (akkor üveggyár) mindent elborított. Azon az éjszakán a mé,316