Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

Mielőtt Esztergom városának keletkezési idejére és attól fogva további fejlődésének történetére bizonyos részletességgel rátérnénk, elsősorban foglalkoznunk kell azzal a kérdéssel, hogy mi is az a várostörténelem? Ez a kérdés különösen fontos a magyar városok keletkezésének szempontjából azért, mert számolnunk kell azzal a veszedelmes tünettel, hogy az ez irányban kutató német tudósok — különösen Schünemann Conrád berlini történész, — forrásokra és következtetésekre támaszkodva (?) azt állítják, hogy a középkori magyar városi intézmény nem más, mint a német városi intézmény hasonmása, vagy ezen az alapon bizonyára a XII. századi francia és később olasz hatás alatt fejlődött. Schünemann azt is bizonyosra veszi, hogy az egykor itt volt római alapítású városok és kultúráik áldozatul estek a népvándorlás viharainak és sem a szlávok, sem a honfoglaló magyarok nem építettek városokat, tehát a magyar városok és azoknak kultúrái középkori német városépítőknek köszönhetik létüket.

1 Minthogy ebben a fejezetben kívánjuk megvilágítani azt a kérdést, hogy Esztergom városának alapítói és építői kik voltak, fontosnak tartottuk ismertetni a nálunk már is némelyekben követőkre talált német elméletet azért, mert bizonyítani tudjuk, hogy az ős-Esztergom alapítói és későbbi fenntartói mely nemzetek voltak? Hogy nemzeteket említünk, annak magyarázata az, hogy a Kr. előtti korból Európának ezen a részén alig volt nemzetet alkotó népegység s illetve csak azt tudjuk bizonyosan, hogy a Dunántúlon (Pannoniában) már élt egy nemzetté alakult néptörzs: a kelta nép, mint olyan, mely fejlett kultúrájával helyhez kötötte magát és városokat épített. A dunántúli terület eléggé gazdag kelta-kori emlékekben és ezeknek lelhelyei mindenütt rávezetnek ama helyekre, amelyeket tartósan laktak s ezek a helyek egyeznek azokkal a helyekkel, amelyek közvetlen közelében, a rómaiak által később lakott városok, stb. jelenleg is állanak. Szemléltető és kézzel fogható bizonyítéka ennek a többek között az Esztergom Vidéki Régészeti és Történelmi Társulat múzeumában (most a prímási palotában levő keresztény múzeumban) látható lelet, amelyet Esztergomban találtak és amelyen a következő szöveg olvasható: „SOLVA IVC VNDI PRÍNC ASALI FANN IIX PÁTER POSIT". Mit bizonyít ezen a leleten a Solva szó? A szöveg fordításából megtudjuk, hogy azt (t. i. a sírkövet) Jucundus azal főnök hét éves Solva nevű leányának sírja fölé állította és hogyha tudjuk, hogy a rómaiak „SoIvá"-ja Esztergom volt, valóban kétség nélkül kell elfogadnunk 1 Schünemann: Die Entstehung des Stádtewesens in Südeuropa, Breslau und Oppeln, é. u. (Ismertetése a Századokban LXV.—1931.) Varga I. tollából és Szabó 1. Föld és Ember c. X. 1930. 72—75. 1. V. ö, u. o. 195—197 és 318—319. 1. ,293