Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

tak. Hogy már a rómaiak is eként cselekedtek, mi sem bizonyítja jobban, mint az a körülmény, hogy a rómaiak előtt a keltáknak az Esztergommal 1893-ban egyesített volt Víziváros (Alsó vár) területén erősségük volt és ennek falait és tornyait az érseki palota udvarán látható két darabból álló feliratos kő írása szerint Valentinian és Valens közös császárok (365—367) idejében a vár építésére használták fel. A hunnok uralma. Említettük, hogy a római uralom megszűntével a Kárpátok által övezett földrajzi egység a hunnok birtokába került. A hunnok aránylag rövid ideig birtokolták ezt a földet, mert hiszen alighogy jöttek (Kr. u. 433.), húsz év múlva (Atilla halála: Kr. u. 453:) már is kénytelenek voltak részben őshazájukba visszatérni, részben az általuk hódoltatott különböző népség közé beolvadni. A hun birodalom talán fönnmaradhatott volna, azonban Atilla fiai ahelyett, hogy azt közös egyetértésben igyekeztek volna fenntartani, egymás között viszálykodtak s emiatt az apa haláláig tartott példás rend felbomlott s ezt az áldatlan viszálykodást a meghódított népség kihasználta és a hunn uralmat megdöntötte. A hunnok és a fellázadt népek között az utolsó végzetes csata Pannóniában az általunk holfekvés szerint nem ismert Nedau, vagy Nedad patak környékén zajlott le és a hagyomány szerint ebben a csatában a hunn seregből állítólag majdnem 30.000 harcos esett el és közöttük Atilla legidősebb fia: Ellák is. A hunnok itteni uralmáról, különösen pedig arról, hogy Pannóniában miként rendezkedtek be, emlékeink nem maradtak, azonban érdekes ama megállapítás, hogy a római uralom Solva környékén Atilla halála után még nem szűnt meg, mert ekkor még a legio I. adjutrix itt tartózkodott. Mennyiben való ez a tény, az a történetkutatás terén a jövőben még tisztázásra vár, bár annyiban valószínű, hogy Atilla uralma Valéria tartományt, — ahol ez a legio feküdt, — esetleg nem érintette.

1 A hunnok uralmának meggyengülését Atillának végzetes hódítási vágya idézte elő, mert az ahelyett, hogy népével megmaradt volna a sokat igérő Magyarország földjén, egymásután hívta ki maga ellen a különböző hatalmakat. így az a háború, amelyet 451-ben a nyugatrómai birodalommal szemben kezdett, már igen meggyengítette hadainak erejét, amennyiben a frankok, a vizigótok és a császári csapatok egyesült haderejének ellenállni nem tudott és a Troyes mellett vívott nagy csata szerencsétlenül végződött, annyira, hogy az egykorú feljegyzések szerint az egymással szembe került hadviselő felek részéről több mint százötvenezer ember esett el. Atilla e szerencsétlen kimenetelű vállalkozás után sem nyugodott, újbó! rendezte hadait és rövid idő után Itália ellen vezette azokat, Róma előtt azonban meghátrált és I. Leó pápa közbenjárására békekötéssel fejezte be ezt a vállalkozását. Amikor Atilla birodalma szertefoszlott, Pannóniában különböző germán származású népek vették át az uralmat, amely azonban azoknak egymás között állandóan vívott harcaiból állott. E népek egyik törzsének fejedelme Theodorik volt és ez a törzs góthoknak neveztetett. A góthok uralták a felvidéknek a Garam felső folyásától a Dunáig terjedő részét is. A Pannóniában egymással torzsalkodó hétféle germán törzseken kívül Magyarország területét kelet felé a szlávok uralták. i Frőhlich Arch. Ért. 1893. 47. 1. 28