Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

nyérsütögetéssel foglalkozott s azokat Komáromban adta el. Innét magyarázza a nép a Siittő elnevezést.

1 A XVIII. század elején a református magyar lakosság nagy része elköltözött a faluból s egy része Neszmélyen, más része Mócson telepedett meg. Siittő rövidesen újra települt Elszászból származó németekkel. 1720-ban 29 jobbágy családot írtak össze Süttőn, akik között 24 család volt német és 5 magyar. Templomát a plébánia lakkal együtt Batthyány József kardinális prépost építette, mely előbbit 1732-ben nagyobbította meg kegyura, az akkori hercegprímás: hg. Esterházy Imre. A lakosság fő megélhetési forrása a szőlőtermelés, kőbányászat és a malomipar volt. A községtől délre fekvő szőlőhegyekben igen finom 8-10 fokos a neszmélyihez hasonló bor termett, csupán azzal a különbséggel, hogy az idevaló bor 2-3 éves korában már a legjobb óbor volt, míg a neszmélyi 4-5 éves korában vált azzá. Délkeleten a prímási uradalom roppant kiterjedésű, 13.200 hold tölgy-, cser- és bükkfaerdeje terül el, melyből az uradalom évente 3000-4000 öl fát termeltetett ki. Volt ezenkívül az uradalomnak a Gerecse oldalában 6 vörös- és 3 fehérmárvány bányája. A bányákból évenként temérdek márványtáblát fejtettek, melyeket részint helyben, részint Piszkén és Nyergesujfalun dolgoztak fel. A XVIII. század végén olasz kőmunkások bírták bérbe a bányákat. A XIX. század második felében a lakosság nagyrészt kőfaragó és molnár volt, a földművesek ezeknél jóval kevesebben voltak. A németajkú lakosság lassan magyarosodik, ellenben az összlakosság számban erősen fogy. (1900-ban volt a lélekszám a legmagasabb, 2231, 1910-ben 1915, 1920-ban 1791 és 1930-ban 1504 a lakosok száma.) Az 1914—18. évi nagy yilágégés 400 süttői lakost hívott fegyverbe s 72-en életüket áldozták a Hazáért. A hadirokkantak száma 5. A hősi halottak emlékére a hálás utókor emlékművet emelt, melyet Hikisch Rezső műépítész tervezett. A község 1600 lakosa közül 780 férfi és 820 nő, akik 60 %-ban német-, 40 %-ban magyar anyanyelvűek. Felekezetileg 5 % ref. kivételével valamenynyien római katholikusok. A belterületen 345 házban 1450 lakos, a külterületen 15 házban 150 lakos lakik. A község területe 5997 kat. hold, melyből 1990 kat. hold szántó, 80 kat. hold rét, 150 kat. hold szőlő, 430 kat. hold legelő, 3000 kat. hold erdő, 300 kat. hold terméketlen terület és 20 kat. hold kert. Határán 2 nagybirtokos, 1 középbirtokos, 94 kisbirtokos és 400 törpebirtokos gazdálkodik. A süttői volt úrbéres gazdák legeltetési társulatot alkottak. A lakosok főleg szarvasmarhát és sertést tenyésztenek, tenyészirány a simentháli, illetve a mangalica fajta. 1937-ben 80 ló, 400 szarvasmarha és 400 sertés alkotta az állatállományt. 6 szatócsüzlet és a Hangya szövetkezet fiókja bonyolítja le a kereskedelmet. Kb. 70 kisiparos van a községben. Nagyobb iparüzemei 2 kőfűrész-gyár, 1 mészégető és 1 malom, melyek igen sok süttői lakost foglalkoztatnak. Iparosai a helybeli ipartestület tagjai. Piac Tatán van minden szerdán és szombaton. Helyben négyszer egy évben országos vásárt tartanak éspedig március, június, szeptember és december hónapokban. A Süttö és Vidéke Ipartestület 1923-ban alakult. Alapítója és jelenlegi elnöke: Müller Ernő m. kir. kormányfőtanácsos, alelnök: Zechner Antal és Rádl Dezső, pénztáros: ifj. Áprily Rezső, ügyvezető jegyző: Klincsek Béla. Az egyesület ügyeit 12 tagú választmány intézi. Hitelintézete a: Süttői Hitelszövetkezet, mint az O. K. H. tagja, néhai Gősy György főjegyző alapítása. Tagjainak száma 163, az üzletrésztőke pedig 342 drb. 40 pengős névértékű üzletrészre oszlik. Vezetői: Czechner József községi bíró, mint elnök, Polhammer József alelnök, Stallinger István pénztáros, Áprily Géza ügyvezető s egyben pénztáros. Betétállománya kb. 23.000 pengő, kihelyezett kölcsöne kb. 70.000 pengő. 1 Á hely neve a Sédtö-böl a németek nyelvén lett előbb Südtő, később alakult Süttövé. Szerk. ,263