Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

nevezi, az emléket a vadászat istennőjének: Dianának tiszteletére állíttatta. További magyarázatul szolgáljon, hogy Diana jelvénye a félhold volt. A kövön látható félhold alatt vadászati eszközök is vannak ábrázolva s így bizonyos, hogy az emlék Diana kultuszának szólt. A Nyergesújfalu környékén levő Pusztamarót érseki birtok területéről egy, a prímási múzeumban elhelyezett, római áldozati oltár is figyelmet érdemel. A díszítésekkel ékes oltárkő a rajta levő írás szerint a gyógyító nimpháknak ajánltatott fel. Nagyon valószínű, hogy az a római, aki ismeretlenül felajánlotta, a nem messze eső sárisápi hőforrástól (római fürdő) nyerte vissza egészségét. Amikor a keltákról emlékeztünk, ismertettük azt a sírkövet, amely Sárisáp határából származik. Habár egy másik keltakori lelet Esztergom város földjének történetéhez kapcsolódik, ezt annak bizonyítására, hogy ez utóbbi területet a kelták szintén lakták, felemlítjük, hogy Esztergom város határában is előkerült egy sírkő a következő felírással: SOLVA IVC VNDI PRINC AZALI FANN IIX. PÁTER POSIT. Magyarul: Solva, Jucundus azal főnök leánya, 7 éves volt. Állíttatta (a sírkövet) atyja. Minthogy Esztergom római neve Solva, világos, hogy e név kelta eredetű. Ugyanitt említjük meg, hogy a vármegyében egy olyan kőoszlop is találtatott, amelyen Aquincum és Bregetio nevek állnak. Ez aligha szolgált a két hely távolsági jelzésére, inkább feltehető, hogy a közlekedési irányt mutathatta, habár sem nyíl, sem mutató kéz nem jelentkezik rajta. Csév községben, a római Ad lacum felicis helyén, a szt. Vendel szobrát tartó alaposzlop szintén a római korból való és a rajta levő írás arról beszél, hogy Cajus, Julius, Verus és Maximus korában az utakat és hidakat jól gondozták. Ez valószínűleg valamelyik római útépítő hatalmasság tevékenységének elismerése volt. Ugyancsak a község területén került elő egy áldozati oltárkő is, amelyet a rajta levő írás aként ismretet, hogy azt Serapidis Neptun tiszteletére Caracalla ideje alatt Alsó-Pannónia pretorja: Antonius készíttette. Végül ugyancsak Csév község határából származik egy C1L. 4632—34 számoka viselő római lelet is, amely annak a korábban megtalált sírkőnek a fele, amely az esztergomi érseki palota udvarán elhelyezett kőemlékek között van. E két kőnek együttes felirata a következő: C. ALMENVS SIND FIL/VS AN NORVM XV. POSVERIT F1LII CREDES. Magyarul: C. Almanus Sind 15 éves fia. Fiú örökösei. (Állították.) A sírkövekről és sírleletekröl. Esztergom vármegyében úgyszólván Esztergom város területe az, amelyen a rómaiak korából a legtöbb sírkő és sírlelet előkerült, bizonyítékául annak, hogy az egykori Solva Pannóniában terjedelemben és népességben igen jelentékeny szerepet játszott s e tekintetben egyedül Aquincummal versenyezhetett. Sajnos csak az, hogy amíg az utóbbi területéről sokkal nagyobb számú ép sírkő és sarkophag került elő, addig Esztergom határa az ép leletekben szegénynek bizonyul. Itt sok a töredék és csupa megbolygatott sírok kerültek és kerülnek elő. Ennek oka semmi más, mint az, hogy Kelet és Nyugat ország- és víziútja itt vezetett keresztül s míg a rómaiak a kelta kőemlékeket általában építkezéshez használták fel, addig az utánuk érkezett barbár népség kincskutató szenvedélye nem ismert határt, tehát feldúlta az emlékjeleket, felbontotta a sírokat és kifosztotta azokat. Egyébként más okok is közrejátszottak abban, hogy az emlékek az idők folyamán eltűntek, illetve megsemmisültek. így pl. azokon a helyeken, ahol római erősségek és telepek voltak, a későbbi idők folyamán helységek létesültek és az építkezéshez a szanaszét heverő köveket használták fel. Hasonló lehetett a helyzet a későbbi Esztergomban is azzal együtt, hogy a város és a vár sokszor elpusztult és ezek megújításához minden található építési anyagot — követ és téglát — összehord27