Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

Minczér József és Szokup-Szalma József. A szövetkezetnek 2 üzlete és egy italmérése van. Piaca Esztergomban van. Vasútállomása Esztergom, utolsó posta- és távíróhivatal Kesztölcz. Az elemi oktatást 1 állami óvodában, 1 róm. kath. felekezeti iskolában nyerik a tankötelesek, a továbbképzés 1 róm. kath. általános továbbképzőben történik. A 2 tantermes, 1 tanerős iskola 1936-íg vályogépület volt. 1936-ban a vallás- és közoktatásügyi minisztérium 14.000 pengős költséggel újjáépíttette. Vezetője: Váray Mária tanítónő. A községi áll. óvoda vezetője: Bobik Erzsébet. Körorvos Pilismaróton lakik. A község ivóvize jó kútvíz. Piszke. Nagyközség az esztergomi járásban, a Dunára lejtősödő emelkedésen. Hozzátartozik Eménkestanya, Gyürüpuszta, Kokasorrtanya, Martonkutibánya, Öreghegyszőlő, Pusztapiszke-telep és Szágodótanya. Piszke eredetileg, mint Lábatlanhoz tartozó puszta, Komárom megyéhez számított s története sokban megegyezik azéval. 1385-ben Piszke is a Lábatlani Hensliny-család birtoka, akik valószínűleg a XV. században is kezükben tartották. A XVI. és XVII. században gyakran cserélt gazdát, így 1502-ben bajnai Both András horváth bán, 1519-ben Bajoni János és Apponyi István, 1559-ben Dersffy Farkas, 1651-ben a Hratyovánszkyak, 1678-ban nagybaráti Huszár István tulajdona. 1732-ben báró Gyulai Ferenc birtokaihoz tartozott, aki Elszászból származó németekkel telepítette be. 1755-ben curiális helység, mert a lábatlani közbirtokosság kezére került. Földesurai között találjuk Lábatlan birtokosait a Nedeczky-, Újlaki-, Lehoczky- és Hegyi-családokat. Temploma ezidőben még nem volt, róm. kath. leányegyháza a nyergesujfalusi anyaegyházhoz tartozott. A lakosság szőlőmüveléssel, fuvarozással, márványfejtésés simítással foglalkozott. Bora a neszmélyihez hasonló, jó hírnévnek örvendett. 1852-ig, míg a tagosítás meg nem történt, Piszke Lábatlanhoz tartozott. 1876-ban ezzel együtt Komárom megyéből átcsatoltatott Esztergom megyébe. Temploma 1900-ban épült. A középkori telep a mai pusztapiszkei dűlőn fekhetett, mert ott még ma is láthatók egy kápolna és több épület romjai. A hagyomány szerint a község neve Duna Nedecze volt, melyet később változtattak a jelenlegi névre. Piszke állítólag a tót pieszek (homok) szóra vezethető vissza. Piszke 300 lakosa vett részt a nagy világháborúban s közülük 42-en áldozták életüket a Hazáért. A hadirokkantak száma 18. Az elesettek emlékét hősi emlékművel örökítette meg a hálás utókor. A XVIII. század elején betelepült német elem ma már elmagyarosodott. A községben 1436 lakos van. Vallásuk 90%-ban róm. kath., 4%-ban ref., 2%-ban ág. h. ev., 4%-ban izr. Az összlakosságból 1400-an 215 házban belterületen laknak, 36-an pedig 15 házban külterületen. A község területe 3077 kat. hold, mely művelési ágak szerint megoszlik 922 kat. hold szántó, 28 kat. hold rét, 40 kat. hold szőlő, 260 kat. hold legelő, 1467 kat. hold erdő, 49 kat. hold kert és 308 kat. hold terméketlen terület között. E határban 6 közép-, négy 50—100 holdas és 387 törpebirtokos gazdálkodik. 1937-ben 150 szarvasmarha, 120 sertés és 30 ló képezte az állatállományt. 6 vegyeskereskedés és a Hangya szövetkezet képviseli a kereskedelmet. A Hangya Fogyasztási Szövetkezet 1905-ben alakult, alapítója f Gerenday Béla kőfaragó nagyiparos volt. Tagok száma 250, saját székháza van. Célja a lakosság olcsó áruval való ellátása. Jelenlegi vezetője: dr. Lukácsy István (Bpest.), a felügyelőbizottság elnöke: Csoifior Gyula főjegyző, ügyv. igazgató: Czuczor Gyula igazgató-tanító, ezen,258