Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

Pilisszentlélek. Kisközség az esztergomi járásban, magas hegyek között völgykatlanban, 341 m magasságban. Tőle délre emelkedik a Pilis-hegység Feketehegy nevü emelkedése, orgonaszerü, festőien szép dolomitszikláival. E hegység koronája a „Dobogókő", mely részben Dömös, részben Szentlélek és Kesztölcz községek között emelkedik. Hozzátartozik a „Mexikói" erdészlak. A kis község tulajdonképen két helység egyesítéséből keletkezett, és pedig az egykori Huta és Szentlélek egyesítéséből. A XVIII. században Huta-Szentlélek, vagy Huta, régebben Bytholcz vagy Bitolcz néven szerepelt. Huta régebbi üveghutájáról, Szentlélek a Pálosok egykori templomától vette nevét. A Pálosok egykori kolostorának romjai ma is láthatók, alig 10 percnyire a község belterületétől. Huta, Szentlélek, vagy Bytholcz, Bitolcz eredete a keresztény Magyarország első évszázadaiba nyúlik vissza. Eredetileg királyi vadászterület volt, melyet IV., Béla 1263rban a^Pálosrendnek adományozott, ahol a szerzetesek Szentlélek tiszteletére templomot emeltek s melléje zárdát építettek. A kolostor építése IV. László alatt nyert befejezést 1287-ben. Róbert Károly és Nagy Lajos királyok több ízben növelték adományaikkal a kolostor javait. A középkorban a község Pilis megyéhez tartozott. A török világban Pilisszentlélek a zárdával együtt elpusztult, a szerzetesek vagy elköltöztek, vagy elestek a török elleni küzdelemben. A felszabadító háborúk utáni birtokrendezések a pesti Pálosok javai közé sorolták a rend szentléleki birtokait. Ők telepítették újra a községet felsőmagyarországi tótokkal. A lakosság főleg szőlőtermelésből, mészégetésből és favágásból szerezte jövedelmét. Azonkívül sok fát adtak el, különösen Esztergomban. Az egykori Hután a XIX. század elejéig üveghuta volt üzemben, melynek számára a közeli Tehér-ről hordtak alkalmas kvarcot. A Pálos-rend eltörlése után 1786-ban a vallás- és tanulmányi alap tulajdonába került a község s annak maróti uradalmához tartozott. A tanulmányi alapnak ma is nagy birtoka van a községben. Egyházilag eredetileg Csévhez tartozott Huta néven. A csévi anyakönyvben 1717 december 21-én fordul elő az első hutai bejegyzés. Ekkor még csak mint szórvány tartozott Csévhez. Mária Terézia uralkodása alatt megalakult a róm. kath. hitközség, mely Dömös leányegyháza volt. Az istentiszteletet valószínűleg a Pálosok egykori templomában tartották, melyet kijavíthattak, vagy a mai templom helyén építettek kisebb kápolnát. A Pálos-rend eltörlése után a lelkészi teendőket az esztergomi Ferenc-rendi barátok látták el, akikkel 1787ben a dömösi plébános szerződést kötött a lelkészi teendők ellátására, mivel maga a községbe vezető járhatatlan utak miatt azokat ellátni nem tudta. Önálló plébániává 1810-ben alakult a szentléleki leányegyház. Ma is fennálló temploma 1856-ban épült. A világháborúban 44 pilisszentléleki lakos vett részt, közöttük 18-an életüket áldozták a Hazáért. Ma 460 tót ajkú, róm. kath. vallású lakosa van a községnek. Foglalkozásra nézve főleg őstermelők. Határa 1473 kat. hold, melyből 147 kat. hold szántó, 20 kat. hold rét, 9 kat. hold legelő, 1182 kat. hold erdő, 11 kat. hold kert, 18 kat. hold terméketlen terület. 69 törpebirtok, 9 kisbirtok, 1 közép- és 1 nagybirtok között oszlik meg a határa. Kereskedelmét a Hangya szövetkezet képviseli, amely 1921-ben alakult. Célja a helyi lakosok olcsó és jóminőségü áruval való ellátása és a terményfeleslegek jó áron való értékesítése. Tagjainak száma 140, elnöke és ügyvezető igazgatója: Lapicz János plébános, igazgatósági tagok: Minczér Pál bíró, 16* 257