Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

Nyergesujfalu. Nagyközség a Duna mellett, az esztergomi járásban. Hozzátartoznak: Cservölgy, Eternitgyár, Nyergesújfalusi szénrakodó, Nyergesújfalusi téglagyár,. Pusztamarót, Sátori cementgyár. A nagy számban felszínre kerülő római pénzek és e korból származó különböző használati tárgyak arra mutatnak, hogy a község területe nagyobb római kolónia volt. Schönwiesner szerint a rómaiak Villa Curtia nevü városa fekhetett itt. A szájhagyomány szerint a község onnan vette jelenlegi nevét, hogy itt hajdan sok nyerges lakott. Másik feltevés szerint annak a fehér lónak nyergéről, melyet Árpád Szvatopluk morva fejedelemnek adott ezért a vidékért. A község neve Kézai Simon krónikájában fordul elő 1200-ban először Nyergedseeg néven. 1283-ban osztályos örökség révén a Zovárd nembeli Miklós fiai Csák és Zovárd — ez utóbbi a Bessenyei család őse — kapták. A hozzátartozó Puszta Marót ekkor a Tardos nemzetség tulajdonában volt. Az 1332—37. évi pápai tizedjegyzékben szerepel plébánosának neve, tehát akkor már temploma és önálló plébániája volt. 1388-ban Zsigmond koronázási ajándékul az esztergomi érseknek adományozta a helységet. A középkorban megerősített hely volt, és az erősség romjai ma is láthatók a Duna melletti emelkedésen. A török megszállás alatt végig lakott hely. 1593-ban 6, 1647-ben 9 porta az adóalapja. Mint hódolt községet 1576-ban az esztergomi szandzsák fejadó defterében 12 házzal találjuk feltüntetve. A felszabadító háborúk idején pusztulhatott el, mert 1696-ban mint az esztergomi érsek tulajdonában levő lakatlan, romokban heverő község szerepel, csak 1 postamester lakta. A határt nagyrészben a bajnaiak és az Esztergomban lakó nemesek bérelték és mívelték. 1706-ban a régi erődítés romjaira Rákóczi csapatai citadellát építettek s azt több sánccal és bástyával erősítették meg. Az erősséget Pálffy János és Stahremberg Guido megtámadta, mely alkalommal az egész őrség La Motte parancsnokkal együtt részint fogságba került, részint elesett. 1715-ben 44 jobbágy és 4 zsellér háztartást írtak össze Nyergesújfalun, akik közül 13 család volt német, a többi magyar. 1728-ban nagy tűzvész pusztított a községben, amelynek az összes házak és a plébánialak is áldozatul estek; ez alkalommal megsemmisült a plébánia értékes levéltára is. Földesura az esztergomi érsek maradt mindvégig, ma is az érseki uradalomhoz tartozik határának jó része. Mária Terézia 1777-ben díszes templomot emeltetett az 1747-ben leégett szentegyház helyére (ez 1720-ban épült a régi romjain) az egyre szaporodó lélekszámú (1732-ben 660, 1755-ben 907) községben. E templom 1860-ban ismét leégvén, a hercegprímás, Scitovszky János, állíttatta helyre. A német lakósság Sattel-Neudorf-ra fordította a község nevét és azt használta a betelepü'éstől kezdve. A német elem szépen elmagyarosodott, úgy hogy ma már alig számottevő az idegenajkú népesség. A község határa keletre és délre hegyes, kősziklás, északnyugatra lapályos és gazdag termékenységű. Szőlőhegyein igen kiváló bort termeltek. Állattenyésztése, de különösen lótenyésztése híres volt a mult század derekán. Kis parasztlova^ oly gyorslábúak voltak, hogy Pestre 3 óra alatt behajtottak az Angol Királynő elé, az itatási idő beleszámításával. Ezért a nyergesújfalusi parasztpósták különösen kedveltek voltak. Nyergesújfalu postaállomás és póstaváltóhely volt Dorog és Neszmély között. Volt mészkőbányája, a Dunán 11 malma, a szarkási dűlőben, a kozákerdőben és a Hintásüregi erdőben jóminőségű kőszenet adó bányája, a domoszlói erdőben pedig márványbányája. A hozzátartozó Marót pusztán terjedelmes vadászkert volt elkerítve, ahol a vaddisznókat etetéssel nevelték. E vadaskertben egy régi zárda romjai látha,252