Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

Az elemi népoktatást egy állami óvoda és egy róm. kath. felekezeti népiskola, valamint a községi gazdasági továbbképző iskola látja el. A romai kaiuolikus iskola ö tanerós, u tantermes. Tanítási nyelve magyar. Igazgató: Kisszebeni Ede, tanerők: Zsámbokrocsky Ilona, Laluja Rudolf, Lalujáné Pócs Erzsébet, Hodász Józset és Nagy Maria Magüoina. Az iskola 2 epuietben nyert elhelyezést. A község kisdednevelését 2 tanerős, 2 tantermes állami kisdedóvó látja el, ahol IbO gyermek részesül oktatásban és nevelésben. 1933-ban alakult, megalapítása bzigethy Mihály főjegyző nevéhez fűződik. Vezetője: Exner Gabriella oki. óvónő, beosztott óvono: Schuszter Erzsébet. Hitelügyi intézete a: Kesztölcz községi hitelszövetkezet, mint az O. K. rí. tagja 1912-oen alakult. A helybeli gazdatársadalom támogatásával Schrobár József akkori plébános és Kisszebeni Ede tanító fáradoztak megalapításában. Altruista alapon működő szövetkezet, mely a helyi és környéki lakossag részére olcsó pénzkölcsönt folyósít. Jelenleg 292 tagja van. Vezetősége: elnök: Kara Mátyás, ügyvezető Kisszebeni Lde, igazgatósági tagok: id. Minezér Pál, Radovics Márton, Hertlik Rudolf, Hertlik János, id. Dudik Mátyás és Laluja Rudolf. Felügyelöbizottsági tagok száma 5. Lábatlan. Nagyközség a Duna mentén az esztergomi járásban, azelőtt sokáig Komárom megye tatai járásához tartozott. A Zovárd nemzetség ősi birtoka, legkorábbi okleveles emléke 1267-ből maradt fenn, amikor IV. Béla, Miklós főiovászmesterének Lábatlanon 18 eke földet adományozott. 1332-ben Nagymartoni Pál országbíró foglalta el erőszakkal és elpusztította Karvai Miklós és Péter itteni birtokát, melyet 1283-ban osztályos örökség néven kaptak. 1390-ben Lábatlani Henslini Pál búsított leánya: Ilona birtoka. A XVI. század első évtizedeiben Pathi Benecsnicn Mátyás, Konkoly Péter, Bajnai Both András, Bajoni János, Erdődi Bakócz Tamás, Bucsányi Korláthkői Tamás voltak itt birtokosok. 1551-ben Apponyi István és János kezén találjuk, 1558-ban Istvánffy Miklóst és Rátkovics Pált iktatták Lábatlan birtokába. A hagyomány azt tartja, hogy a XIV.—XV. században róm. kath. esperesség székhelye volt Lábatlan, az esperes pedig egy benedekrendi szerzetes volt, aki itt is halt meg. A török uralom alatti sorsa ismeretlen, de valószínűleg lakott hely volt az egész hódoltság alatt. 1634—47ben Apponyi Balázs, Ormándy Péter és Szeghy Katalin a földesura. 1678-ban nagybaráti Huszár István szerzett kir. adománylevelet Lábatlanra. 1702-ben Huszár Imre birtoka. 1715-ben 16 magyar jobbágy és 2 zsellér-család lakta, akik ref. vallásúak voltak. 1732-ben két kath. templomról van említés, mind a kettő az akkori falun kívül állott. Az egyik búcsújáró kegytemplom volt, a másik tőle nem messze állott, de akkor már tető nélkül, düledező állapotban. A lakosság nagyobb része ref. vallású volt, s mint artikuláris hely, az egyházközség lelkészt tartott, az istentiszteletet imaházban tartották. Földesurai ezidőben a Nedeczky-, Ujlaky- és Hegyi-családok. 1758-ban 30 jobbágytelek állott művelés alatt Lábatlanon, melyből 6 a pannonhalmi főapátság tulajdona volt. Egy telekre esett 20 szekérnyi rét és 20 hold szántó, esetleg valamivel több, mert rétjük kevés szénát adott az apátsági jobbágyoknak. Volt 31 ároknyi szőlőjük is. A főapátság tiszta jövedelme e hat telekből 402.5 frt-ra tehető. Ezidőben a helység Komárom megyéhez tartozott. A katholikusok egyháza a nyergesujfalusi plébánia filiáléja volt. A reformátusok nem építettek maguknak templomot imaházuk helyett, hanem kitataroztatták az ősrégi róm. 244;