Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

le a községben, mert 1786-ban már mint szlovén falu szerepel. A lakosság a nagy erdőségben favágással és annak eladásával, mészégetéssel, azonkívül szoiő- és gyümölcstermeléssel és juhtenyésztéssel foglalkozott. Egyházilag Csévhez tartoztak, mint leányegyház, melyet 1787-ben szerveztek át önálló plébániává. Ősrégi temploma 1880-ig fennállott, ekkor bontották le és helyébe épült a mai barokkstílü templom. Orgonát csak 1905-ben tudott felszereltetni az egyházközség. Iskolájukról 1755-ből van az első feljegyzés (Canonica visitatio), mely a mai napig is róm. kath. felekezeti iskola. 1893-ban új iskolaépületet emeltetett a kegyuraság (az esztergomi káptalan). A község mai lakossága tót anyanyelvét túlnyomó részben megtartotta. Anyagilag meglehetősen szegény földművelő nép. Házai udvar nélkül épültek, a helyszűke miatt több háznak van közös udvara. A Pilis sziklás oldalán fekvő szántóik csak nagy fáradsággal müvelhetők s a sziklás föld rosszul is fizet. E földek apró parcellákra vannak feldarabolva, mindössze 3 gazda van, aki 20 holdnál nagyobb terjedelmű birtokkal rendelkezik. Iparral csak a legutóbbi időben kezdenek foglalkozni. A férfilakosság közel 50%-a a dorogi bányában van foglalkoztatva s ezek 14 éves korukban munkába állnak, ami egészségükre és fejlődésükre igen káros hatással van, sok a tüdővészes, a korai agg és rokkant. A bányába járók naponta gyalog teszik meg az 5 km-es utat (kocsiút nem vezet a bányához) s így napi munkájukhoz meg 10 km-es taraszto gyaloglás is járul. A lakosság főleg szőlőmüveléssel foglalkozik. Állattenyésztése nem számottevő épúgy, mint a mezőgazdaság, amelynek teendőit az otthonmaradt családtagok végzik el. A világháborúban a község lakossága közül aránylag nem sokan vettek részt (kb. 60 lélek), de ezek hősiesen megállták helyüket és szép kitüntetéssel tértek haza. Az életét áldozta a hazáért 34 kesztölci lakos. A vörös forradalom alatt néhány magáról megfeledkező rabolt és fosztogatott az esztergomi fogolytáborban. A község lakóinak száma 2265, főleg tótajkú, vallása róm. katholikus (2 református és 8 izraelita van a községben). Valamennyien a belterületen helyezkedtek el, a házak száma 540. A község határa 3822 kat. hold, melyből 1499 kat. hold szántó, 150 kat. hold rét, 419 kat. hold szőlő, 545 kat. hold legelő, 941 kat. hold erdő, 246 kat. hold pedig terméketlen. Állatállománya 1937-ben: 11 ló, 301 szarvasmarha, 201 sertés, 312 juh és egyéb aprójószág. Kereskedelmét 7 kereskedés és a Hangya szövetkezet bonyolítja le, utóbbi mint: A Kesztölcz és Vidéke Fogyasztási- és Értékesítő Szövetkezet 1909-ben létesült Schrobár József plébános kezdeményezésére, a gazdatársadalom lelkes támogatása mellett. Célja a lakosság olcsó és jó minőségű áruval való ellátása és a község terményfeleslegének értékesítése. Taglétszáma 451, üzletrész 5 pengő névértékű cca 850 drb. Befizetett alaptőke 4250 pengő. Elnök: Minczér Pál gazdálkodó, ügyvezető: Hodász József tanító. Igazgatóság: Völgyesi Pál, Szivek György, Kara Mátyás, Kara Mihály,

1 Bucsánszky István. A felügyelőbizottság 5 tagból áll, ennek elnöke: Síksági Imre. A szövetkezetnek egy fűszer- és vegyeskereskedés és egy kocsma képezi tulajdonát, melyet Minczér Mihály vezet. A községi hősök emlékszobrának felállításához a szövetkezet 2000 pengőt adományozott és minden hazafias és kultúrális célra áldoz. Piaca Esztergom és Dorog. Vasútállomása az Esztergom—budapesti vonalon van (Dorog 5 km). Posta- és távíróhivatal helyben, legközelebbi kórház: Esztergom. A község ivóvize jóminőségü, egészséges. 1 A Karák (Fekete) török eredetűek. 16* 243