Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

tató fúrások meddő eredményei tekintetében is kételyei támadtak és 1911-ben egy primitív kutató aknácskával, egy könnyebben megközelíthető teleprész átkutatására határozta el magát. A rendelkezésre álló fúrási adatok alapján ez utóbbi arról volt ismeretes, hogy a sok meddő beágyazás miatt fejtésre nem érdemes. S íme, meglepetésére 14 m vastag tiszta szenet harántol át. Ezzel a felfedezéssel a dorogi és környékbeli szénbányászaínak új időszaka kezdődik. A vállalat elnöke, néhai dr. Chorin Ferenc főrendiházi tag, valamint ügyvezető-igazgatója, Reimann Lázár udvari tanácsos, felismervén az eléjük terjesztett tervezet nagy koncepcióját és a benne rejlő óriási lehetőségeket, lelkesedéssel karolják fel a dorogi bányászat ügyét és rendelkezésre bocsájtották a kutatásokra és egy újonnan nyitandó akna telepítéséhez szükséges tőkét. Az új bánya tervezése 1913-ban veszi kezdetét és 1918-ban, mint „Reimann-akna" már gyarapítja a medence széntermelését. A világháború természetesen itt is éreztette hatását. A hadbavonult munkásság hiánya, nemkülönben az anyagbeszerzés nehézségei a fejlődés lendületének határt szabtak, mint ahogy a bányászat függvényét képező egyéb létesítmények tervszerű keresztülvitele is sajnálatos halasztást szenvedett. De még így is igen sok készült el 1914— 1918-ig terjedő időben. Így többek között a meglévő s 198 lakásból álló dorogi bányakolónia 380 lakással gyarapodott. Felépült az új, modern bányakórház is, amelyet a társulat 1918-ban alapított. Négy kórteremben 24 ágy áll rendelkezésre. Két képesített ápolónő közreműködésével a kórházat dr. Mosonyi Albert vezeti. Az intézetben 1918—1936 végéig 2880 beteg volt ápolás alatt, az elhaltak száma 139. Az 1918. évi 32 beteghez, valamint az 1936. évi 277 beteghez viszonyítva az 1937. év erős emelkedést mutat, mert ez év szeptember végéig 380 személyt gyógykezeltek. Bővült továbbá a tisztviselői és altiszti telep 40 lakással. Vízvezeték és modern munkásfürdő létesült, az egész telep befásíttatott és hogy a bányakerület egészségügyi ellátása is minden tekintetben kifogástalan legyen, a vállalat 8 társulati orvost alkalmazott. Mindennek végeszakadt azonban, amikor bekövetkezett az 1918, illetve 1919-es gyászos esztendő. A dorogi bányákban a forradalom szellője elsősorban a termelés csökkenésében jelentkezett, mely a kommün alatt csaknem semmivel volt egyenlő. A fegyelem és kötelességérzet megszűnt, ilyen viszonyok mellett produktív és gazdaságos üzemet folytatni nem lehetett. Midőn a rend ismét helyreállt, a dorogi bányák felkészületlenül állottak azokkal a feladatokkal szemben, amelyek az új helyzetből adódtak. Az ország szénkészletei, de még inkább az elveszett bányák termelése hiányzott a szénpiacon. Azokat tehát pótolni kellett, amiben a dorogi bányászatnak jelentős szerep jutott osztályrészül. Egy másik nehézség az ország zilált pénzügyi helyzetében gyökerezett. A vállalat vezetőségének körültekintő gazdálkodása azonban mégis lehetővé tette a szükségszerű bővítések gyorsütemű foganatosítását. így indul meg a bányák reorganizációjával párhuzamosan a nagyszabású külszíni építkezés is. Kivitelre kerül a munkásotthon, amelyet azonban a később bekövetkezett nagy gazdasági pangás miatt csak 1926-ban sikerül átadni rendeltetésének. Az ifjú nemzedék egészséges testnevelését szem előtt tartva, igen szép sporttelep létesül a bányatelep közepén, kiegészítve két nagy úszómedencével. Kibővülnek az elemi iskolák és óvodák is, amikre igen nagy szükség van, mert a tanítókra és óvónőkre bízott tankötelesek egy része már kiszorult a meglévő iskolákból. Az iskola 1896-ban létesült, 1920-ban átépíttetett. Két épületben nyert elhelyezést. A 14 tanteremből álló iskolában 15 tanerő van. Igazgató: Rákosi Károly. Beírt tankötelesek száma átlagosan 800—820. Felépül továbbá 406 munkás, 5 tisztviselői és 40 altiszti lakás és elkészül az 5.7 km hosszú homokvasút is. Majd a külföldtől való függetlenítés céljából egy karbidgyár felállítására kerül a sor, mely heti 3 vágón karbidot tud ter237;