Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

működnek Dorogon. Egészségház helyben. Egy körorvos, 5 magánorvos, 3 szülésznő lakik helyben. Gyógyszertára a Szent Margitról elnevezett gyógyszertár, mely 1912-ben létesült. Legközelebbi közkórház (8 kin) Esztergomban van. Szociális, egészségügyi és kulturális tekintetben igen megbecsülendő működést fejt ki a bányatarsulat, amennyiben bányakórhazat, 2 uszodát, iskolát, iskolafürdőt tart fenn. A község ivóvize jó, artézi kút nincs. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a Stefánia Szövetség fiókja egészségházának áldásos működését, melynek célja a csecsemőhalálozások meggátlása, a gyermekek gondozása, valamint az anyák és. leendő anyák szakszerű tanácsokkal való ellátása és segítése. A szövetség díjtalanul ad tanácsot, orvosi kezelést és szakorvosi vizsgalatot is. A csecsemő halálozás kb. 13%-ra csökkent. A szövetség részére a bányatársulat jelentékeny összegű támogatást nyújt. Általában a község közegészségügye kielégítőnek mondható, különösen, ha még a nagyszámban jelentkező reumatikus megbetegedéseknek sikerül gátat vetni. Minden mód megvan arra, hogy a még előforduló egyéb betegsegek csökkenésével a község egészségi szempontból vezető szerepet töltsön be, melyben nagy része van dr. Rogrün Jenő körorvosnak, vaiamint a jó lakás- és kereseti viszonyoknak. Utoljára hagytuk a dorogi szénbányászat

1 ismertetését, amely legfontosabb tényezője a község fejlődésének. A dorogi szénbányászat története a mult század elejéig nyúlik vissza Beaudant francia geológus, aki 1808-ban beutazta Magyarországot, Dorog környékén is megfordult, tanulmányában megemlékezik róla. Hogy a magyar bányaiparban hosszú fennállásának dacára szamottevő szerephez sokáig nem jutott, annak oka egyrészt, hogy a széntelepek feküjét képező triaszinészkőből ki-kitörő víztömegek egyik aknát a másik után elfúllasztották, másrészt a megbízhatatlan fúrások a veszélyes víznívó felett csak igen kis szénmennyiséget állapítottak meg. Az akkori tökéletlen technikai felszereléssel annakidején gondolni sem lehetett az elfúlt bányák víztelenítésére, annál is inkább, mert azt hitték, hogy a földalatti barlangok a Duna vizéből táplá.koznak és így kimeríthetetlenek. Ugy látszott akkor, hogy a dorogi és környékbeli bányászatból nem lesz semmi. A bányaüzem súlypontja még 1900. év elején is Annavölgyön volt. Időközben a helyzet teljesen megváltozott, mert a bányakerület összes széntermelése az 1915—1918-ig épített 7200 m hosszú Reimann altáró segítségével Dorog községben kerül felszínre, ennek következményeképen Dorog lett e kerület központja. Az alkotó emberi elme hatalmas teljesítménye az, ha arra gondolunk vissza, hogy volt idő, amikor ez a virágzó és hazánk közgazdasági életében igen jelentős szerepet betöltő ipari gócpont — még mielőtt valóban kifejlődhetett volna — már-már pusztulásra volt ítélve, akkor becsülhetjük csak meg teljes értékében azt a hatalmas munkát, amely mindezt megteremtette. A bányakerület, amely az 1900-as évek elején mindössze 2—3 millió q szenet termelt, az idők folyamán ezt a termelést négy-ötszörösére tudta fokozni, s még hosszú évtizedekre elegendő szene van. Bányái pedig be vannak rendezve arra, hogy ezt a mennyiséget lényegesen felfokozva, még hosszú évtizedeken át továbbra is szolgáltassák. Schmidt Sándor m. kir. bányaügyi főtanácsosé az érdem, hogy a halódó bányászatba új lelket öntve, azt új életre keltette. A szénmedence hydrológiai viszonyainak évek hosszú során át való tanulmányozásából és az elfúlt aknák víznívójának ellenőrző méréséből ugyanis arra a következtetésre jutott, hogy a triászvizek függetlenek a Duna medrétől. Ezt a valóságban is beigazolta a Tömedék-akna víztelenítésével. Megdőlvén az elődök által évtizedeken át képviselt vízelmélet, Schmidt Sándornak a régi ku1 Prouza Vilmos Salgótarjáni Kőszénbánya rt.' ig.: „A dorogi szénbányászat története és fejlődése 1904—1929. évig." 236;