Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

Bajna. Nagyközség az esztergomi járásban, a Gerecse hegy lábától 14 km-re fekvő magas dombon fekszik. Hozzátartozik Hantos- és Nagykablás-puszta, Nyikavadászlak és Sárás. Régi magyar település. 1087-ben már nagyobb egyházashely, ma is meglévő régi templomának déli támaszoszlopába 1087. és 1487. év van bevésve. Legkorábbi okleveles említése 1293-ból való, amikor Bajnai Péter hiába tiltakozik Basztéh nembeli Andrásnak Bajna birtokába való iktatása ellen, a birtok a Basztéh nemzetség tulajdonába került. 1300-ban e nemzetségbeli András fia Miklós, az általa okozott károk fejében a Zovárd nembeli Vécs unokájának: Zovárdnak volt kénytelen átengedni Bajnát, mely nemzetség egyik ágának, a Bessenyei családnak a falu a középkorban birtokában maradt. A török hódoltság alatt Bajna mindvégig lakott hely, az 1576. évi esztergomi szandzsák fejadó deftere szerint 5 adófizető háza, az 1647. évi összeírás (magyar) szerint 4 s/

4 portája volt. 1688-t>an birtokosa özv. Farkas Ambrusné, szül. Kincsy Orsolya. 1688-ban állították vissza a róm. kath. plébánia működését, mely a hódoltság alatt több, mint száz évig szünetelni volt kénytelen. 1706-ban, — mivel a lakosság Rákóczi pártján volt, — a németek és rácok feldúlták Bajnát, a templomot, plébániát, községházát kirabolták s ekkor veszett el a község minden okmánya. A lakosság házait pedig felgyújtották és minden elmozdítható vagyonukat elhurcolták. Megmaradt feljegyzések szerint a róm. kath. egyház plébánosai voltak: Horváthovics György 1693-ig 4 éven át, Józsa János, aki licenciátus volt csupán 1693—1695-ig keresztelt, házasságot kötött, azonban nem misézett, Kosa v. Koza Mihály szintén licenciátus 1698-ig működött, 1698 december 5-én Kisszörényi Szörényi László József Nyitra megyéből jött, aki 1709-ig teljesítette papi hivatását Bajnán, később szerémi püspöknek lett kinevezve. 1709—1715-ig Almásy Pál, 1715—1719-ig Győry Mátyás, 1719—1741-ig Sciászni György, 1741—1757-ig Nagy Antal, 1757—1773-ig Huri János, 1773—1793-ig Huri Pál, 1793—1831-ig Hoszik Imre, 1831—1842-ig Csizmazia János, 1842-től Simor János székesfehérvári születésű teológiai doktor 1846 szeptember 29-ig bajnai plébános, aki innen az esztergomi teológiára került, mint professzor, azután Ausztria-Magyarországon különféle közhivatalokat töltött be, 1857-ben győri püspök, végül 1867 január 20-án esztergomi érsekké nevezték ki, s ugyanazon év május 16-án Magyarország hercegprímásává installálták. Az o nevéhez fűződik 1867 június- 8-án I. Ferenc József és Erzsébet királyné megkoronázása. Kiváló szónok és muharát volt. Nevéhez fűződik a bajnai templöni 2-23