Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

ámmal engedelmeskedtek, pedig hogyha a kopár és vízmosásos területek befásítása az elforgott ötven év alatt becsületesen megtörténik, akkor jelenleg tűzi— és szerszámfaszükséglet tekintetében nem volna olyan szorult a helyzet és a nemzeti vagyonból nem gazdagodnának oly mértékben a „megajándékozottak", mint ahogy most. Eltekintve mindezektől, Esztergom vármegyében az erdőtörvény által előírt iizemtervi rendelkezések betartatnak s remélhető, hogy a kellő szigor minden vonalon meg fogja teremni a maga gyümölcsét. Beszélnünk kell még az esztergommegyei erdők mellékhasznairól is. A hegyes vidék kőzettermékeinek bányászata általános. A vadászati jogok értékesítésének lehetősége kifogástalan. A m. kir. vallás- és közalapítványi erdőben a cserfakéregkészítés is jövedelmet hoz. A szénatermelés olyan erdőkben, amelyekben sok a tisztás, szintén folyik. Az eper-, málna- és gombaszedésnek addigi bérbeadása a vadállomány nyugalmát veszélyeztetvén, a nagyobb erdőbirtokosok azt nem gyakorolják, illetőleg az addigi ilyen mellékhasznot a vadászati bérlő váltja meg. A vármegye területén ezidőszerint mezőgazdasági munkásokban mindjobban hiány mutatkozik. Ennek oka az, hogy a kőszénbányák és az ipartelepek a munkáskezeket állandóan foglalkoztatják s emiatt a munkás inkább azokhoz köti le magát. Egyébként nem volna ebből baj, hogyha a túloldalnak kizárólag földművelésre utalt munkásait a csehek átengednék, még kevésbbé, hogyha a mindig becsületes igyekezetü felvidéki tótok — mint egykor — jelentkezhetnének. Az ország megcsonkított állapotában akkor, amikor e csapásnak Esztergom vármegye is szenvedő részese lett, tájékozódnunk kell afelől is, hogy milyenek voltak a vármegyében a birtokviszonyok az összeomlás előtt és milyenek lettek Trianon után? E tekintetben mi az összehasonlítás alapjául csak a nagy, közép és a száz holdon felüli birtokokat vesszük. Eszerint az egységes megye területén az említett birtokok holdszáma, a négyszögöleket elhagyva, összesen 48.910 volt s ebből a csehszlovák uralomnak 36.793 hold jutott és csonka Esztergom megyének annak y

4 része, vagyis 12.117 hod maradt. Ami az egyház kezén volt birtokokat illeti, itt az arány még szomorúbb, mert a régi 48.910 kat. holdnyi területben az esztergomi érsekség 16.564 kat. holddal volt érdekelve és ebből a dunántúli oldalon mindössze 841 kat. hold maradt, míg az esztergomi székesfőkáptalannak az egész megyében összesen 6294 kat. holdja volt és ez a holdszám Trianon után ugyancsak a dunántúli oldalon 3794 kat.. holdra csökkent. Esztergom vármegye ipara. Minthogy csonka Esztergom vármegyének dunántúli része, vagyis az esztergomi járás területe, bővelkedik kőzetekben és kőszénben, miként a mezőgazdaságról való fejezetben említettük, kevésbbé szolgál mezőgazdasági érdekeket. Annyira kevésbbé, hogy a megye lakosságának csak szorosan képes biztosítani a mindennapi szükségleteket. Eszerint az esztergomi járás területe voltaképpen iparvidéknek minősül. Ezen iparvidéknek legjelentősebb üzemei a bányák, amelyek természetük szerint többfélék. Nevezetesen vannak márvány-, cement-, mészkő- és terméskőbányák. A márványbányák művelése már a rómaiak idejében is folyt. Ennek bizonyítékai azok a márványemlékek, amelyek nemcsak a megye területén hirdetik az egykor Pannóniát uraló rómaiak fejlett 216;