Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

kultúráját, hanem mindazokon a helyeken, amelyeken a római uralom közel negyedszáz éven át tartott, •— mert Pannóniában más helyről, mint Esztergom és Komárom megyéből márványt nem is szerezhettek. A további bizonyíték a gerecsei márványbányáktól a komárommegyei bányák irányába vezető úgynevezett „bányahegyi út", amely még római eredetű. Eltekintve ettől a múlttól, okirataink igazolják, hogy ezeknek a bányáknak termékei az esztergomi egykori királyi palotákhoz és egyházi épületekhez is használtattak, sőt a visegrádi vár építésénél is szerephez jutottak. A gerecsei és az azzal szomszédos komárommegyei, továbbá a pisznicei márványbányászat a mult század közepéig a munkáskezek százainak adott állandó foglalkozást és biztos kenyeret, később azonban mindjobban hanyatlott egyrészt azért, mert Esztergom megyének nem volt vasútja, ellenben a biharmegyei és erdélyi márványbányák már vasúton szállíthatták termeivényeiket. Amikor a Budapest—Esztergom—Füzitői vasútvonal 1893-ban elkészült, az alig tengődő üzemekre is jobb évek következtek, sőt az 1885-i országos kiállítás előtt megindult fővárosi nagyarányú építkezések, majd a Millenium alkalmára óriási arányokban építkező Budapest a termelést rendkívüli arányokban fokozták. A Millenium után a termelésben ismét hanyatlás állt be nemcsak azért, mert a fővárosi építkezések sztínőben voltak, hanem azért is, mert a márványiparnak soha nem tapasztalt versenyt támasztottak a cementipar fejlődésével kapcsolatosan jelenkezett mű-kövek, amelyek a márványt még a lépcsők készítésénél is kiszorították. A világháború alatt a márványbányászat úgyszólván teljesen szünetelt és megindulását nemcsak a forradalmi események és a kommunizmus késleltették, hanem a Trianon után bekövetkezett általános közgazdasági romlás is egészen addig, amíg tűrhetőbb viszonyok nem következtek. Ezidőszerint a különböző üzemek már mindinkább magukhoz térnek azért is, mert a csonka országnak egyedül az Esztergomés a komárommegyei márványbányák állanak rendelkezésére. A márványbányákban és a feldolgozó üzemekben az esztergomi járásban közel ezer munkáskéz van foglalkoztatva. A márványnemüek színezése többféle árnyalatú. Legelterjedtebb a vörös márvány, azután a rózsaszínű, a szürkéskék és a tarkás színvegyületü. Csiszolva minden színben és színvegyületben igen szép a gerecsei és a pisznicei márvány, szilárdsága pedig rendkívüli. A boldog békeidőben az esztergom—komárommegyei márvány Német- és Oroszországban volt keresett cikk s jelenleg egyedül Németországban talál piacra. A márvány tömeges előfordulási helyei az esztergomi járás területén Piszke, Süttő és Lábatlan községek határai. Süttő község határában fehér márvány is jelentkezik. Ez igen tartós, jól csiszolható és teherbíró. Legjobb minőségben az esztergomi érsekségnek a süttői határban levő haraszti mészkőbányájában található. Ez a márványfajta „haraszti kő" néven a szobrászatban nyer feldolgozást. A lábatlani határban a bersegi dűlőben csiszolható szürke, a gyűrűshegyi dűlőben pedig fehér márvány található. Az esztergomi járásban nagyjelentőségűek a márgatelepek, amelyeknek anyagát cementgyártáshoz használják fel. Az egyik márgatelep az esztergomi érsekség nyergesújfalusi birtokán több száz kat. holdnyi terjedelmű és az abból kibányászott anyagot iparvasút szállítja a feldolgozási helyre. A másik márgatelepet Lábatlan község területén a búzáshegyi dűlőben találjuk. Az itt kibányászott anyagot sodronykötélpálya segíségével szállítják a feldolgozó ipartelepre. A Pilis—gerecsei hegycsoport uralkodó kőzete a mészkő lévén, természetes, hogy annak bányászata az egész vonalon általános. A mészkőnek egyik alakulatát, az úgynevezett kovaköves mészkövet a cementgyárak használják fel, míg a másik alakulat mészégetésre való. Az esztergommegyei mész országosan keresett iparcikk. IMXOSIKC TXflfí 217; ?Q cw