Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

épült 3,476.000 pengő összköltséggel. Ebből az összegből az Esztergom vármegyei utakra 51 km után 877.000 pengő költség esik. Ezidőszerint építés alatt áll az Esztergom—visegrádi út, amely portalan burkolattal fog készülni. Az útépítés költsége 750.000 pengővel irányoztatott elő és ebből az állam 410.000 pengő terhet vállalt s így segítette elő, hogy az 1938. ünnepi év alkalmából Szent István szülővárosa a mai igényeknek megfelelő úttal kapcsoltassák be a nemcsak országos, hanem világforgalom szempontjából is nagyjelentőséggel bíró „Magyar Rajna-vidék" gyönyörű útforgalmába. Ami az útfejlesztési program végrehajtását illeti, örvendetes eredmény az is, hogy Esztergom vármegyében már csak 4 km törvényhatósági és 26 km vicinális, tehát összesen 30 km út vár kiépítésre. Itt említjük meg, hogy ebben az évben már befejeztetett az Esztergom— dobogókői út építése. Ez az út Esztergom vármegye és a város idegenforgalmának olyan tényezője lesz, amelynek nagy jelentőségét egyelőre értékelni is alig lehet. Esztergom vármegye közgazdasági helyzete. 1. Mezőgazdaság. A Trianon óta csonka Esztergom vármegye területe mezőgazdasági szempontból általában termékenynek minősül. Talaja általában lősz. Bajna, Bajót, Csév, Dömös, Epöl, Kirva (Máriahalom), Lábatlan, Leányvár, Mogyorósbánya, Nagysáp, Nyergesujfalu, Piszke, Sárisáp, Süttő, Szentlélek és Uny községek határait a kötöttebb anyag uralja, ellenben Dorog, Kesztölc, Pilismarót, Tát és Tokod községek határai a sík területen homokosak. A vármegye területén valószínűleg már a kelták is foglalkoztak mezőgazdasággal, ellenben bizonyos, hogy a rómaiak már határozottan berendezkedtek mezőgazdasági termelésre és állattenyésztésre. Ami az 1000 év óta folyó mezőgazdasági foglalkozást illeti, meg kell állapítanunk, hogy a vármegyében a búza, rozs, kétszeres, árpa, zab, tengeri és burgonya a főtermények, nemkülönben kitűnően megteremnek az összes takarmányfélék. Az Esztergom vármegyei búza minőségre méltó versenytársa a bánáti búzának. A kisbirtokokon a búzának hektoliter súlya 77— 80 kg és az átlagsúly 78 kg-ra tehető. A nagyobb gazdaságokban, mint pl. a herceg Metternich uradalomban, ahol rendkívül intenzív müvelés folyik, a búza hektoliter súlya a 80—82 kg-ot is eléri. A takarmánytermelés általában az összes bevetett területnek mintegy 16—18%-án folyik és a csonka vármegye területén mintegy 5000 holdon termelnek takarmányt. A takarmányfélék közül a lucerna úgyszólván a legnagyobb területet foglalja el, ezután következik a csalamádé, majd a lóhere, azután a takarmányrépa. Találkozunk muharral, kölessel és baltacímmel, mely utóbbiból különösen sokat és rendkívül kiadós mennyiségben a herceg Metternich uradalom termel. Amikor erről az uradalomról emlékezünk, meg kell jegyeznünk, hogy ennek gazdálkodása valóban mintaszerű. Itt az okszerű mezőgazdálkodásnak minden feltételei betartatnak és kívánatos- volna, hogy a talajművelés, talajjavítás és a termelés tekintetében az uradalom rendszerét a kis- és középbirtokosok saját érdekükben utánoznák és követnék. Ennek bizonyos érvényesülését azokban a német telepítésű községekben tapasztaljuk, amelyek az uradalommal szomszédosak. Nevezetesen a Komárom megyei Szomor és az Esztergom megyei Máriahalom (Kirva) községekben, ellenben a szomszédos magyar községek népe nem hajlandó a megfigyelésre és az utánzásra, annak dacára, hogy a községek talajainak összetétele 14*