Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

az uradaloméval minden tekintetben megegyező. A vármegye kisgazdáinak művelési módja még mindig ósdi és csodálatos, hogy habár ismerik azokat a talajművelő eszközöket, amelyek felhasználásával nagyobb előnyöket biztosíthatnak, eszközeik általában kezdetlegesek. E tekintetben a német telepítésű községek kisgazdái mindjobban felszerelik gazdaságukat a modernebb eszközökkel. Állattenyésztés. A vármegye területén levő községekben az állattenyésztés ma már mindjobban halad aboan az irányban, hogy a fajnemesítés révén jobb egyedeket neveljen. Ennek előállásában természetesen a vármegyei gazdasági felügyelőség érdemesül annyiban, amennyiben az apaállatok kiválasztására és folytonos felfrissítésére éberen vigyáz. Az uradalmak és a községek siemmenthali fajta szarvasmarhát tenyésztenek, lótenyésztésről a szónak szoros értelme szerint nem beszélhetünk, ellenben a sertéstenyésztés általános. A sertések jorkshire, berkshire, poland-china keresztezésüek, részben mangalicák. A herceg Metternich-uradalomban berendezett tehenészet bonyhádi tájfajtákból áll és a szaporulatot a siemmenthali apaállatok biztosítják. A szó szoros értelmében vehető juhtenyésztés tulajdonképpen szintén a herceg Metternich-uradalomban űzetik és pedig merino fajtával. Az uradalom tejtermékeit a székesfőváros használja fel. A vármegye takarmányneműiről már beszéltünk. De emlékeznünk kell a legelőkről és a rétekről is. Mindenekelőtt a községi legelők silányságát kell kiemelnünk, mert ezek teljesen gondozatlanok. Ennek az állapotnak tulajdonítható, hogy azok csak a tavasz első két ihónapjában legelők és azután őszig úgyszólván nem egyebek koplalóknál, holott hogyha azokat okszerűen fásítanák és a fásítást védelmeznék, ebben az esetben az állapot tűrhető volna. Hasonló a helyzet a réteknél is. Ezek egyáltalában nem részesülnek gondozásban, sem pedig nem gondolnak a tulajdonosok arra, hogy a füállományt nemes fűfélékkel felfrissítsék. így a községek rétterületei állandóan vakandtúrásosak s minthogy a bel- és csapadékvizek levezetése silány árkolás segélyével történik, az elárasztás minden tavasszal és minden ősszel bekövetkezik, tehát a rétek elposványosodnak s rajtuk a békarokka és a sás jut uralomra. Mindezen tényekkel szemben meg kell állapítanunk, hogy a herceg Metternich-uradalom rétjei a legokszerübb művelésben részesülnek és az azokon termett széna elsőrendű. A baromfitenyésztés csonka Esztergom megyében ma is kezdetleges. A nép még mindig a gyengébb és apróbb hazai kevert baromfi fajtákat tenyészti, azonban vagy nem tanul, vagy érzéketlen a tekintetben, hogy olyan fajtákat vezessen be, amelyek nagyságra és húsra piacképesebbek. Az is nagy baj, hogy a baromfi állomány nem részesül kellő gondozásban. így pl. telente a tyúkfélék rendszerint nem fedett helyiségben tartózkodnak, hanem a fákon fagyoskodnak s így értlhető, hogy sokat szenvednek és tojáshozamuk sem kielégítő. A lúdtenyésztés mindazon községekben általános, amelyek a Duna mellett feküsznek, vagy amelyeknek határában patakok vannak. Az állapot itt is kifogásolható, mert a lúdállomány apró és mert a felfrissítésről nem gondoskodnak. Az is nagy baj, hogy a lúdállomány kb. 70%-ban tarka, ami az értékesítést a toll színezése miatt megnehezíti. A pulykatenyésztés nem általános, holott kívánatos volna, hogy ott, ahol megfelelő legelő van, azt bevezessék. Ami a méhészetet illeti, e tekintetben a csonka vármegye területe igen szegény, annak dacára, hogy mindazokban a községekben, amelyek erdő mellett feküsznek, az kifizető volna. A selyemtenyésztés a vármegye területén annak dacára, hogy a földművelésügyi kormány az eperfák ültetésével azt széles körben igyekezett meghonosítani, sehogysem sikerül. Ügy a méh-, mint a selyemtenyésztés elmaradásának oka abban található meg, hogy a megmaradt vármegyerész általában iparvidék 212;