Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

Egypár adat, mely bepillantást nyújt a csonka Esztergom vármegye közegészségügyi helyzetére. Az adatokból az tűnik ki, hogy az utóbbi esztendők egészségügyi intézkedései, a nép egészségéről való gondoskodás feltétlenül előnyös volt a lakosságra. De hiszen erre kétszeresen szüksége van a magyar népnek. Szüksége van először azért, hogy a multak hibáit amennyire lehet pótoljuk és szükség van a jövő szempontjából a magyar faj megmentésére. Természetesen ebből a rövid kis egészségügyi képből sok minden hiányzik ahhoz, hogy a való helyzetet megismerhessük, de ahhoz nem egy monográfiái keret szükséges, hanem egy önálló mű, melynek megjelentetése a vármegye szempontjából, vármegyei szakértők által igen szükséges volna. — sz. Esztergom vármegye közlekedése. Bár ismétlésbe bocsátkozunk, mégis megemlítjük, hogy Esztergom részint a Kelet-nyugati országút, részint a Duna víziútja révén — mindenesetre azóta, hogy ezt a földet emberek lakták —, állandóan a világkereskedelem középpontja volt és maradt mindmáig, amíg a vasútak a forgalmat másfelé nem terelték. Ez így volt a rómaiak alatt, nemkevésbbé az avarok, majd Nagy Károly idejében és tovább a honfoglalástól fogva. Esztergom ezenkívül jövedelmező átmeneti forgalmat nyert részben az által is, hogy Oroszországból Németországon keresztül a Felvidéken át Kelet felé irányúié kereskedelemnek és a fordított irányból származó állathajtásnak (csordaút) itt volt az átmeneti szakasza. Amíg a német kereskedők erre hajtattak áruikkal, addig az alvidékröl származott állatokat a kereskedők Wien és Buda felé terelték és Németország felé a Dunán át hajtották át. Amíg az Árpád-korban s attól fogva a XIX. századig a kereskedőknek itt árulerakataik voltak, a várnak mindenkori tulajdonosai, árumegá'ilító joguknál fogva vámot szedhettek és nemcsak ez a jövedelem volt tetemes, hanem az állathajtásból eredő rév- és vámbevétel is. Az csak természetes, hogy Esztergom város területén a kérdéses időkben nagyjelentőségű vásárok is tartattak s ezek révén a polgárság is szép jövedelemhez jutott. A vasutak létesülését megelőző időkben nemcsak az említett átmeneti forgalom volt Esztergom jövedelmeire nézve jelentékeny tényező, hanem a transkontinentális országút és a Duna, mint viziút. Attól- fogva azonban, hogy kelet felől Predeáltól Budapestig, Budapesttől Oderbergig, Wienig, illetve Budapesttől Macheggig vasutvonalak épültek és kiépült az Oderbergi vonal kiágazásából a párkányi vasútállomásig vezető vonal, Esztergom teljesen kiesett a világforgalombói és abban némi részben, alig említhető haszonnal, csak a Budapest—Esztergom—füzitői vasútvonal létesítése után, 1903-tól vehetett részt. E század elején Esztergom vérmes reményeket táplált a tekintetben, hogy a Felvidék kereskedelmi forgalma újból ide terelhető lesz a Kassa—oderbergi vasútvonalból Ipolyság—Párkány felé leágazó vonalnak az állandó hídon át való vezetésével és az Esztergom—budapesti vonalba tervezett összekapcsolásával. Ezzel eléretett volna, hogy a vasúti tengely-forgalom (áruszállítás), amely addig óriási kerülővel érte el Budapestet, huszonnégy órával rövidülhetett volna meg. Hogy ez az idő milyen nyereséget jelentett volna a forgalomban és a közgazdasági életben, annak horderejét eléggé mérlegelni sem lehet. Ehhez hasonló tervként jelentkezett az arra irányuló törekvés is, hogy a Dunának pilisi oldalán ma is csak Szentendréig járó helyiérdekű vasút Esztergomig meghosszabbíttassék és a Budapest—Esztergom közötti vasútvonallal közvet16* 209