Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

apsisa Szent István király idejéből származik, többi részét a XIII. század végén építették hozzá. Az itteni plébániatemplom nevezetessége az 1518-ban készült harang, mely 1652-ben került gróf Althantól a plébánia birtokába.

1 Pilisszentléleken az 1287-ben épült pálosmonostor romjai mutatkoznak. Az egyházi jellegű alkotások mellett igen sok várat, erődöt és egyéb történeti emléket találunk. A vármegye területe történelmünk folyamán igen sokszor volt csaták színhelye. Szinte minden faluhoz egy-egy véres ütközet emléke, vagy romantikus históriai esemény legendája tapad. Ebed (Csehszlovákia) község határában temérdek magyar és török kardot találtak, ami arra vall, hogy ott a török időkben nagy ütközet zajlott le. Köhidgyarmat mellett kötöttek békét 1625-ben II. Ferdinánd és Bethlen Gábor követei. Párkány (Csehszlovákia) várának igen változatos sorsa volt. 1543-ban elfoglalták a törökök, 1595-ben ismét magyar kézre került, de csak rövid időre, mert a törökök visszahódítják. Párkányhoz a török kor egyik igen véres ütközetének következő emléke tapad: 1663-ban az érsekújvári parancsnok gróf Forgách volt, aki arra a hírre, hogy a török sereg hídját a vízár tönkretette és elszakította, s így négyezer török a párkányi parton rekedt, hatezer katonájával megtámadta a Párkányon táborozó törököket. A hír azonban álhírnek bizonyult, mert a török had nem négy, hanem tizenhatezer emberből állott. Forgách serege csakhamar végveszedelembe került, teljesen körülvették őket és a magyar sereg színét-virágát levágták. Kétezer ember került fogságba, kiknek nagyrészét a török vezér megölette, néhány százat pedig diadala jeléül megküldött a portának. A magyarok holttestei éveken át a szabad ég alatt hevertek temetetlenül, levágott fejüket pedig átszállította a török a Dunán és a Strázsahegynél temette el. Párkány mellett aratott 1683-ban hatalmas győzelmet Szobieski János királyi sérege a törökön. Pilismaróthoz fűződik Dobozy Mihály és hitvesének poétikus legendája. A néphagyomány szerint itt szúrta le nejét cs vívott a török martalócokkal egyenlőtlen, hősi halállal végződő harcot Dobozy Mihály. Emlékezetére a nép hét nyárfát ültetett el, ezekből három mindmáig él. A piszkei Strázsahegyhez igen érdekes alapítvány története fűződik. Malonyai Pál, Esztergom város plébánosa ugyanis végrendeletében minden jószágát a mária-nosztrai pálosoknak hagyományozta azzal a kikötéssel, hogy örök időkön át évente hat szentmisét tartoznak szolgáltatni abban a kápolnában, melyet ő épített a Strázsahegy mellett. E szentmiseáldozatok közül négyet az 1663-ban megvívott párkányi csatában elesett nemes magyar és német vitézek lelkiüdvéért kelle bemutatniok, kik között a hagyományozó atyja is volt. Ide temette el a török az elesett keresztény harcosok fejeit.

2 Tokod mellett gróf Haister császári generális megütközött egy török sereggel és nagy győzelmet aratott felette. A község határában egy vár is állott, mely valószínűleg Zrínyi Ilonáé volt. Süttö nevezetessége a bolthajtással fedett „Király kútja", melyről tudni vélik, hogy abból Mátyás király ivott, amikor errefelé vadászott. Tát mellett 1685-ben folyt le az uto'isó nagy esztergommegyei ütközet a törökkel. A csata a keresztény fegyverek győzelmével végződött.

3 A nyergesujfalui vár már a XV. században fennállott. A már romokban heverő várat Rákóczi ismét megerősítette és kuruc helyőrséget helyezett bele. 1 V. ö. Reiszig Ede: Esztergom megye története. 2 Villányi Szaniszló: Néhány lap Esztergom város és megye múltjából. 1883. 1 Ez a csata az esztergomi határ sikján Tát szomszédságában folyt le. (Szerk.) 197;