Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

jelent az utcákon és vendéglátó házigazdája kíséretében kisétált a határba, hogy a nagy természet által nyújtott fenséges környezetből szerezzen lelkierőt. Megtette azt is, hogy tüntetően járt el az egyes szentegyházakba és így ment fel a bazilikába is, ahol beszédeit a vértanuk bátorságával tartotta meg. Ez a magatartása a nép körében rendkívüli tiszteletet szerzett számára. Érdekes, hogy Romanelli ezredes időközben azt ajánlotta, hogy katonai kísérettel Bécsbe meneküljön, azonban amily mértékben méltányolta ezt az ajánlatot, ugyanolyan udvariasan kitért az eiól, mondván, hogy tnveit a megprouaitaiáSOK idejében elhagynia nem szabad. Romanelli arról is gondoskodott, hogy egy olasz tiszt az ő rendeletére Kun Béla titkárával együtt kézbesítse részére a pápa levelét. Ez meg is történt és ezt követőleg háber Oszkár népbiztos megbízásából Apáti György

1 megjelent a prímásnál és kijelentette, hogy számára külön székház fog kijelöltetni s egyúttal fogat is fog rendelkezésére állani. Ez az ajánlat azonban már elkésve érkezett, mert a proletár-diktatúra napjai meg voltak számlálva. A pro.etár-diklatúra megszűnése után a prímás állandó ünneplésben részesült. Ez az ünneplés augusztus 15-én, — Nagyboldogasszony napján — érte el tetőpontját. E napon a prímás pontifikálta a főistentiszteletet, mely alkalommal a főszékesegyházat teljesen megtöltötte a hívők serege. Az érseki palotában a kommün alatt az illetéktelenek jelentékeny rongálásokat és rendetlenséget okozván, abba a prímás csak egy hónap elteltével mehetett vissza. Ismeretes, hogy IV. Károly király az első visszatérésekor megszívlelte ugyan a fővezér intelmeit, azonban elővigyázatlan tanácsadói szavára hallgatva, meglepetésszerűen ismét Magyarországba jött. A király jöveteléről a prímás előzetesen nem értesült. Ismeretes, hogy mielőtt a király a fővárosba érkezett volna, Budaőrsön útjába akadályt gördítettek és arra kényszerítették, hogy Tihanyba visszavonuljon. A prímás erre a kormány engedélyével Tihanyba utazott és jelentkezett IV. Károlynál, aki is a kettőjük között történt ezen utolsó — mindenesetre fájdalmas — találkozás alkalmával sajátkezüleg megírt nyilatkozatot bízott reá, melyben kijelenti, hogy a trónfosztást magára nézve nem ismeri el. Ezt a nyilatkozatot a prímás híven megőrizte és annak tartalmát illetékes helyeken közölte is. A nyilatkozat holléte ezidőszerint ismeretlen. Dr. Csernoch János aranymiséjének évfordulója 1924 november 18-ára esett, azonban azt Esztergomban két nappal előbb: november 16-án mutatta be. A jelentős évforduló alkalmára a székesfőkáptalan a prímás mellszobrát elkészíttette. A mű alkotója Damkó József szobrász volt. Ugyanezen alkalomra Reményi József művészi kezéből készült el a prímás plakettje, melynek egyik oldalán az ünnepelt képe foglal helyet a következő körirattal: „Joannes Card. Csernoch semisaecculo sacerdos MCMXXIV". A plakett másik oldalán a prímási címer foglal helyet. Dr. Csernoch János irodalmi munkássága. Dr. Csernoch János korán kezdett irodalommal foglalkozni. Első szentmiséje (1873 nov. 19) után alig három évre felsőradosi káplánsága alatt t.,, _ i.idoid nta szenioeszédeit, amelyeknek jelentékeny része a kath. egyházi folyóiratokban jelent meg. Budapest-krisztinavárosi káplán korában a Religio munkatársa lett s mint ilyen, báró Hornig Károly egyet, tanár és szerkesztő jobbkeze lett. Ugyanezen időben az akkor népszerű Magyar Korona című politikai lapban megjelent cikkeivel érdemesült, amikor pedig az esztergomi papnevelő tanára lett, a Magyar Sión hasábjain adta közre Aquinoi szt. Tamás 1 Volt kolozsvári egyetemi tanár, szabadkőműves nagymester. 186