Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene
Dr. Csernoch János hercegprímás. Minthogy Esztergom vármegye történetében az érsek-prímásokról állandóan és soiozatosan emlékeztünk, egészen természetes, hogy a díszes névsorban helyet kell adnunk nemcsak néhai dr. Csernoch János életrajzának, hanem az öt követő élő utódról is emlékeznünk szükséges. Dr. Csernocti János 1852 június 18-án Szakolcán (Nyitra megye) született. A gimnázium hat osztályát az esztergomi szent Benedek-rendi főgimnáziumban végezte, míg a hetedik és nyolcadik osztályt — mint papnövendék — az esztergomi papnevelőben, azonban az osztályvizsgákat és az érettségi vizsgát ugyancsak a bencéseknél tette le. A gimnáziumi érettségi után Simor János bíbornok-hercegprímás theologiai tanulmányainak végzése érdekében a bécsi Pasmaneumba irányította, holott is Werner, ZschokKe, Walter, Laurin és Ricker egyetemi tanárok előadásait hallgatta és különös hatással volt reá ez utóbbinak társadalmi és politikai szereplése, annyiban, amennyiben attól kapott kedvet arra, hogy később a közéletben szerepeljen. A theologiai-szak befejeztével 1874-ben a bécsi Augustineum növendéke és 1876-ban theologiai doktor. Mint világi pap először Felsöradoson volt káplán egy évig, majd a budapesti Krisztinavárosi plébánia segédlelkésze lett és itt 1879-ig működött s akkor nyert megbízást az esztergomi papnöveldében előadóvá. Ekkor történt, hogy az évvégi vizsgákon megjelent Simor János hercegprímás, akinek figyelme a kitűnő taneredmény nyomán reá irányult s kiemelvén a szemináriumból, érseki levéltárosul és szertartásmesterül nevezte ki. Dr. Csernoch János Simor haláláig (1891) s attól fogva két évig Vaszary Kolos alatt teljesített szolgálatot. Közbeesőieg azonban érdemei elismeréséül 1882-ben szentszéki jegyző lett és papai kamarási címet nyert, azután érseki titkár, udvari káplán és irodaigazgató. 1890-ben Simor kanonokká nevezte ki s ugyanakkor címzetes apát lett. Az érseki udvarból 1893-ban vált ki és 1908-ig a főszékesegyházi plébániát vezette. Irodalmi tevékenységét később ismertetjük ugyan, azonban már most megállapítjuk, hogy annak révén elismert egyéniségnek számított és közszereplése attól fogva kezdődik, hogy kanonok lett és a főszékesegyházi plébániát vezette. Ettőlfogva tagja volt Esztergom vármegye törvényhatósági bizottságának és Esztergom szab. kir. város képviselőtestületének, mely két minőségében a tárgyalásokban állandó részes és szóvivő. Egyébként amennyiben Simor János udvara az ország legelőkelőbb köreit Vonzotta, dr. Csernochnak ezer alkalom kínálkozott igen magas méltóságú és állású egyéniségekkel állandóan érintkezni úgy Esztergomban, mint a budavári érseki palotában. Különben Simor mellett elsajátította a nagy prímás tekintélytartó és mégis szeretetteljes modorát, az emberekkel való érintkezésének módjait, a legelőkelőbb köröknek pedig kiváló alkalmazkodó képességével egyenesen kedvencévé vált. Ez magyarázza, hogy egyházirodalmi és egyházpolitikai tevékenységének felismerése után az egykori néppárt vezérének: néhai Zichy Nándornak a figyelme rá terelődött s annak felhívására a párt jelöltjeképen Csacán fellépett, azonban ott olyan választási visszaélések voltak, hogy kisebbségben maradt. Nemsokára ezután szülővárosának: Szakolcának lett az országgyűlési képviselője és ez a kerület három ízben tisztelte meg a mandátummal. Törvényhozói minőségében régi összeköttetései újabbakkal szaporodtak és képviselői mivoltában az országgyűlésnek minden országos jelentőségű kérdés tárgyalásánál rendkívül hasznos tagja lett. Minthogy tájékozódó képessége elsőrendű volt, felszólalásai, avagy a vitákban való szilárd magatartása nemcsak tiszteletet és megbecsülést, hanem közszeretetet is biztosítottak számára. Ami magas összeköttetéseit illeti, elsősorban kell említeni 184
